Devizás tételek mérlegfordulónapi átértékelése

SZÁMVITEL 2012-04-24

Nyomtatás

Forrás: Önadózó | Szerző: Botka Erika

A számviteli törvény 2011. évi hatályos 60.§-a (2) bekezdésének előírása szerint a 2011-es üzleti év mérlegfordulónapján kötelező a devizás ügyletek és a deviza alapú forintos ügyletek mérlegfordulónapi teljeskörű átértékelése. A számviteli törvény a devizaeszközök és a devizakötelezettségek év végi átértékelését írja elő.

Devizaeszközök közé tartoznak a pénzeszközök (valuta, devizabetét), a külföldi pénznemben fennálló követelések, a külföldi pénznemre szóló részesedések és értékpapírok, a külföldi pénznemben adott előlegek, a külföldi pénznemben meghatározott aktív időbeli elhatárolások.

Devizakötelezettségek közé tartoznak a külföldi pénznemben fennálló kötelezettségek, a külföldi pénznemben kibocsátott értékpapírok miatti kötelezettségek, a külföldi pénznemben kapott előlegek, a külföldi pénznemben meghatározott passzív időbeli elhatárolások.

A számviteli törvény előírása szerint, amennyiben jogszabály lehetővé teszi, hogy belföldi vállalkozások közötti szerződéses ügyleteknél az ellenértéket devizalapon határozzák meg, akkor az ebből adódó devizaalapú követeléseket és kötelezettségeket is devizás eszköznek és kötelezettségnek kell tekinteni. A vállalkozásoknál deviza alapú forintos ügyletek a hitel- és kölcsön szerződéseknél, pénzügyi lízingnél, adás-vételi és szolgáltatási szerződéseknél fordulnak elő. A devizaalapú forintos követelésekből és kötelezettségekből csak azt kell mérlegfordulónapon átértékelni, amelyeknél a könyvekben szereplő Ft értéktől eltérő Ft értéket kell megfizetni. Ha például a termék értékesítési árát euró alapon forintban határozzák meg, vagyis a szerződésben a szerződő felek az alkalmazandó árfolyamot is rögzítették X Ft/deviza módszerrel, akkor az ebből adódó követelést és kötelezettséget nem kell év végén átértékelni. [Pl. az értékesítési szerződés szerint a termékért 2000 eurónak megfelelő Ft-ot kell fizetni és a szerződés szerinti árfolyam 290Ft/euró, akkor 580.000 Ft-os számlát állít ki az eladó a vevőnek. Így mérlegfordulónapon mind a két vállalkozásnál követelésként és kötelezettségként 580.000Ft van a könyvekben. Mivel a szerződés szerint ezt a 580.000Ft-ot kell kifizetni, ezt a követelést és kötelezettséget nem kell év végén átértékelni,mert a követelés-kötelezettség könyv szerinti értéke megegyezik a fizetendő összeggel]. A vállalkozások könyveiben jellemzően hitel-, kölcsönnyújtásból, valamint pénzügyi lízingből adódó devizalapú forintos követelések és kötelezettségek azok, amelyeket év végén át kell értékelni, mivel ezeknél az ügyleteknél jellemzően nem történik árfolyam-rögzítés (ezeknél nem a könyv szerinti értéket kell fizetni, hanem ettől eltérő összeget). Ezeket a tartozásokat a mérlegfordulónapon fennálló devizaösszeg alapján kell átértékelni. Ha ennek összege nem állapítható meg a szerződés alapján (mert pl. a lízingszerződés nem tartalmazza az árfolyamot, vagy a devizaösszeget), akkor folyószámla egyeztetővel kell lekérni a mérlegfordulónapi tőketartozás devizaösszegét és ez alapján lehet a tartozást átértékelni.

Külön felmerül kérdésként, hogy milyen részesedés, értékpapír minősül devizás eszköznek. Részesedés (üzletrész, részvény, vagyoni betét) akkor minősül devizás eszköznek, ha a tulajdonolt társaság jegyzett tőkéje devizában meghatározott. Ezért a részesedés minősítését nem befolyásolja, hogy a részesedés vételárát milyen pénznemben állapították meg. Értékpapírok minősítését az határozza meg, hogy az értékpapír névértéke miben meghatározott. Így az értékpapír minősítését szintén nem befolyásolja, hogy a vételárat milyen pénznemben állapították meg. Az értékpapír kibocsátásból adódó kötelezettségeket is ez alapján kell minősíteni.
Külföldi pénznemben adott előleg lehet szállítónak adott előleg (beruházásra, készletbeszerzésre adott előleg is ide tartozik), munkavállalóknak adott elszámolási előleg (pl. külföldi kiküldetésnél) is. A készletbeszerzésre, beruházásra devizában adott előleg követelésnek minősül, ezért mérlegfordulónapon a devizás követelés értékelési szabályát kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy ezeknek az előlegeknek az év végi átértékelési eredménye a pénzügyi műveletekben jelenik meg, nem része a beruházás, készlet bekerülési értékének, függetlenül attól, hogy a beruházásra adott előleget a mérlegben a tárgyi eszközök között, a készletre adott előleget a készletek között kell kimutatni.

A devizás eszközöknél – ha a számviteli törvény szerinti feltételek fennállnak – értékvesztést kell elszámolni. Értékvesztés részesedésnél, értékpapírnál, követelésnél és követelésjellegű aktív időbeli elhatárolásnál merülhet fel. Ha ezek az eszközök devizás eszköznek minősülnek, akkor az értékvesztésüket is devizában kell meghatározni. Az értékvesztés forintértékét a devizaeszköz árfolyamán kell meghatározni, majd ezek után kell az év végi átértékelést végrehajtani. Ha pl. a vállalkozásnak 2011-ben 1.000 euró követelése keletkezett egy másik vállalkozással szemben, akkor azt a teljesítésnapi számviteli politikai árfolyammal kellett forintosítania. Ha a teljesítés napi árfolyam 290Ft/euró volt, akkor ez a követelés 290.000 Ft-tal szerepel a könyvekben. Ha erre a követelésre év végén értékvesztést kell elszámolni, akkor a követelés értékvesztését – az előbb leírtak szerint - euróban kell meghatározni. Ha 20%-os értékvesztést számolnak el erre a követelésre, akkor az értékvesztés összege 200 euró. Ezt az értékvesztést a követelés könyv szerinti árfolyamán kell forintosítani, ami 290Ft/euró. Így az értékvesztés Ft-ban elszámolt összege 58.000 Ft lesz. Ezek után kell a devizás követelést a mérlegfordulónapi árfolyamra átértékelni. Az értékvesztés is devizás tételnek minősül, ezért az értékvesztést is a mérlegfordulónapi árfolyamra át kell értékelni.

A devizás tételek év végi átértékelése egyedileg történik. Minden devizás tételnél egyedileg kell megállapítani a mérlegfordulónapi érték és a könyv szerinti érték különbözetét. Ebből következően nem lehet pl. a vevőköveteléseket, szállítói tartozásokat összevontan értékelni, hanem egyesével, számlánként kell az értékelési különbözetet megállapítani. Az év végi átértékelés egyenlegét viszont összevontan kell elszámolni. Ezért a devizás tételek év végi értékeléséhez célszerű technikai számlát nyitni (pl. a 47-es számlacsoporton belül), ahol az egyedi értékelések árfolyam különbözetét számolja el a vállalkozás. Az átértékelés végén a technikai számla egyenlege mutatja az átértékelés összevont különbözetét, mely különbözetet kell előjelének megfelelően a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként (ha egyenlegében árfolyamnyereség), vagy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként (ha egyenlegében árfolyamveszteség) elszámolni.

A devizás tételek közül kivételt képez – így nem tartozik bele – az összevont átértékelési különbözetbe a beruházáshoz, vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó, devizakészlettel nem fedezett devizakötelezettségnek (beruházási hitel, pénzügyi lízingtartozás, beruházási szállítói tartozás) a tárgyi eszköz, az immateriális jószág üzembe helyezésének időpontjáig elszámolt év végi átértékelési különbözete. Ezen kötelezettségeknek az év végi átértékelési különbözete a vagyoni értékű jog, a beruházás bekerülési értékének a részét képezi, ezért azok nem jelenhetnek meg eredményben.

A számviteli törvény továbbra is lehetőséget ad egy szűk körben az árfolyamveszteség elhatárolására. A devizakészlettel nem fedezett, üzembe helyezett beruházáshoz kapcsolódó devizatartozások (devizában, illetve devizaalapon forintban fennálló beruházási hitet és pénzügyi lízingtartozás, külföldi pénznemre szóló kötvénykibocsátásból adódó kötelezettség) esetében az év végi átértékelésből adódó – a pénzügyi műveltek egyéb ráfordításai között elszámolt -, árfolyamnyereséggel nem ellentételezett árfolyamveszteség összegét - saját döntés alapján - teljes mértékben elhatárolhatja a vállalkozás. Az árfolyamveszteség elhatárolása mellett a vállalkozás bármikor dönthet – akkor is, ha a tartozás a megelőző üzleti években fennállt, de a vállalkozás nem határolta el az árfolyamveszteséget -, azzal, hogyha egyszer ezt a módszert bevezeti, akkor ezt a szabályt a következő üzleti években is alkalmaznia kell, ha a tartozás év végi átértékeléséből árfolyamveszteség keletkezik.

Ha a vállalkozás ezt az árfolyamveszteséget elhatárolja, akkor az elhatárolt összegnek a hitelfelvételtől eltelt időtartam és a hitel futamideje arányában számított hányadnak megfelelő összegű céltartalékot kell képeznie. A számviteli törvény 2012. évi módosítása szerint – mely szabály 2011-re is alkalmazható – a céltartalék képzése más módszerrel is történhet. E szerint a beruházás aktiválásától eltelt időtartam és a hitel futamideje arányában számított hányadnak megfelelő összegű céltartalékot kell képezni. Mivel mind a két szabály alkalmazható, ezért célszerű mindkét módszerrel a céltartalékot kiszámolni és amelyik kedvezőbb a vállalkozásnak amellett dönteni. Az elhatárolt árfolyamveszteség és a képzett céltartalék különbözetének összegét eredménytartalékból lekötött tartalékba át kell vezetni.

/Az írás teljes terjedelmében az Önadózó 2012/3. számában olvasható/

FIZESSEN ELŐ 2025-RE AZ ÖNADÓZÓ ÚJSÁGRA ÉS ONLINE CSOMAGJÁRA!
Önadózó - okos újság okos cégeknek és könyvelőknek! Velünk 2025-ben is könnyebb lesz alkalmazni a jogszabályokat, követni a változásokat, teljesíteni az aktuális adózási, könyvviteli feladatokat, és elkerülni a buktatókat. Az Önadózó az egyik legnagyobb terjedelemmel jelentkező havi szaklap. Igen gazdag az archívumunk, az előfizetéssel ingyenesen hozzájuthat a megelőző évek lapszámaihoz. Az egyes lapszámok tartalma online elérhető, illetve mobiltelefonon is. Online csomagunk: Számviteli szabályzatok 2025 ● Cafetéria szabályzat 2025 ● Pénzmosás elleni szabályzat csomag ● GDPR Segédlet, ● Gyorskérdés szolgáltatás a honlapon,● Segédletek + Mérlegképes és adótanácsadói kreditek ● Ingyenes e-könyvek és vásárlási kedvezmény az Önadózó Webáruhgázban ● Előfizetni itt lehet: https://www.onadozo.hu/elofizetes-az-ujsagra/