Gyorskérdés
ART - Adókötelezettségek, adóbevallás, adófizetés és adóelőleg fizetés, bizonylatok kiállítása, és a nyilvántartás szabályai, adatszolgáltatás, jogkövetkezmények, intézkedések

Vagyonvizsgalat

A Gyorskérdés szolgáltatás igénybevétele az Önadózó újság előfizetői részére biztosított. Az összes hozzászólás megtekintéséhez regisztráljon vagy lépjen be előfizetőként!

Az Önadózóval könnyebb lesz alkalmazni a jogszabályokat, követni a változásokat, teljesíteni az aktuális adózási, könyvviteli feladatokat, és elkerülni a buktatókat. A Gyorskérdés menüpontban pedig előfizetőként szakmai konzultációt kérhet.

dadri3791 2007-02-05 16:29:51

Tiszteltb Önadózó!

Az Önadózó februári számát olvasván a vagyongyarapodásról/vagyonvizsgálatról, tulajdonképpen már nem lehet biztos abban az ember, mit fogad el forrásul az adóhatóság és mit nem.
Kérdéseim, pontokba szedve:

1. A készpénzben (nincs róla banki bizonylat, csak kölcsönszerződés) nyújtott kölcsönt (ha a kölcsönadónak van rá fedezete, mondjuk a kölcsönadás elött eladott egy ingatlant, stb.) elfogadják vagy nem?

2. Ha forrásul ingatlaneladást jelölök meg, akkor annak a vételára egyértelmű, hogy lehet forrás. Ha ezt az ingatlant 99-ben vettem 4 millióért és most eladtam 12 millióért, be is vallottam, akkor a forrásként való feltüntetését befolyásolhatja-e, hogy 99-ben (ami már elévült) szerintük nem lehetett 4 millió Forintom..vagy ezt már nem firtatják..?

3. Ha külföldön dolgozott (99-ig) magyar adott kölcsön 2001-ben (mert eladta a házát külföldön), mivel illik neki igazolni, hogy ez tényleg így volt? És én hogy bizonyítom a kölcsönszerződésen kívül, ha kp-ben történt az ügylet, hogy a pénzt tényleg odaadta..?

4. Mi az, hogy nem hiszik el, hogy a 90 éves nagymamám tudott adni nekem kölcsön 3 milliót.Jó, nincs róla takarékbetétkönyv, stb., de hát nem kötelező bankban tartani a pénzt. Az ilyen korú embereknél inkább a pénz otthon tartása a megszokott és nem a bankban tárolás, ennyi erővel azt is mondhatnánk ez alapján a logika alapján, hogy éppenhogy a bankban tartása a pénznek a nem életszerű egy ilyen idős embernél..

5. A 2000. december 31-ei (2000 adózásilag elévült) bankszámlaegyenlegemet mindenképpen kötelesek elfogadni kezdőtételként, vagy csak akkor, ha az is adózott forrás? Másképp kérdezve: a 2001. január 1 előtti napi, bankszámlámon is jelentkező összeget megjelölhetem-e forrásul (akár még ha nem adózott is) vagy nem?

6. Igazából azt hiányolom, hogy csak arról esik szó, hogy semmit sem fogadnak el, és arról nem, hogy mit kötelesek elfogadni.

7.Ha külfölditől is kaptam kölcsönt, azt ugye 2001. októberétől -amikor bejött az országbaa pénzzel- be kellett jelenteni, 1 millió feletti összeg esetén. Mi újság a köztes időszakkal aközött, amikor teljesen liberalizálták a pénz ki és behozásokat (2001. május valamikori rendelet) és amikor bevezették ezt az 1 millió feletti bejelentést. Közte volt pár hónap, mi van akkor, ha vki akkor kapott kölcsön a külföldi barátjától?

A könyvben jó lenne, ha megoldási javallatok is lennének, nemcsak az, hogy "mit nem", hanem az is, hogy "mit igen".
Mindez azért fontos, mert ezzel az erővel mindenkiből adócsalót gyárthatnak, hiszen pl. családon belül ki kér papírt egy kölcsönről, hogy bizonyítsa még be egy 90 éves ember, mint a nyilatkozatával, hogy egy egész élet munkájával igenis összekeresett 3-5 milliót mondjuk az SZJA adózás előtti időkig (már akkor is 70 volt..).

Koszonom valaszukat!
Gabor

^{Témanyitó hozzászólás}

dr. Szabó Tibor Önadózó szakértő 2007-02-07 23:43:11

1.) Ha a kölcsönadónak van rá fedezete, szerzõdés is van - akkor elfogadják. Erra is van példa a gyakorlatból.
2.) A pénzforgalmi mérlegben az ingatlan adásvétel vételárát szerepeltetni kell forrásként. Ez nem mérlegelés kérdése. 1999-re el kell fogadni, hogy volt 4 millió forint forrása, de a vétel, mint kiadás ezt elviszi. Ha most adja el, az újabb forrást jelent, majd a jövõbeni költésre, de visszamenõleg nem. Legalábbis vételár formájában nem.
3.) Mint az 1)-es pontnál, ha van szerzõdés, ha a hitelezõnél van erre jövedelemfedezet, a nyilatkozatok, vallomások nem ellentmondásosak, akkor el kell, hogy fogadják. A pénzmozgásnak - minél nagyobb összegrõl van szó, jellemzõen kell, hogy legyen valamilyen visszakereshetõ bizonylata. Ha kp-ben történt az átadás - azt is lehet bizonyítani, ha volt róla nyugta, vagy magából a szerzõdésbõl tûnik ki a nyugtázás. Itt a vizsgálják az életszerûséget is, az összeg nagysága, a kikötött biztosítékok, a futamidõ vonatkozásában. Ez egy mérlegelés, amelynek a rendelkezésre álló bizonyítékoknak meg kell felelniük.
4.) Hát igen, nem kizárt hogy így történt, és bizonyítható is. De nem egyszerûen bizonyítási kötelezettség van, hanem kényszer is. Valóban nem kötelezõ bankban tartani a pénzt, de ennek meghivatkozásával nem tudom a hiányzó bizonyítékot pótolni. Ha ez így volt, akkor tanúval kell bizonyítani. Ennek is "át kell esnie" egy mérlegelésen. Valóban van egy törekvés akár a jogalkotásban akár a jogalkalmazásban, hogy az adózói bizonyítást korlátozzák, és ennek során olyan szabályokat, mérlegelési szempontokat állítanak fel, amelyet más ügyekben folytatott bizonyítás során nem. Ez akár a megkülönböztetés nélküli eljárás elvébe is ütközik. Példáúl a 90-es évek kárpótlási ügyeiben, ahol az állam "sárosnak" érezte magát - igen nagyvonalú volt a bizonyítás, elég volt bevinni a jegyzõhöz két embert, akik ott emlékezetbõl egész vagyon-nyilatkozatot tehettek, és azt elfogadták a kárpótlás alapjául. Azóta az állam levetkõzte ezt a szemérmességet, vagy lelkiismeretfurdalást, - sõt... a felállított szabályokkal már azt sugallja, hogy nem õ, hanem a polgárok "sárosak". Véleményem szerint bevételorientált revizori gondolkodás uralta el a jogalkotást is - és ez néhány helyen már átlépte az alkotmányosság kereteit, illetve nemzetközi egyezményekbe is ütközik.. Ezt ki fogom mutatni megjelenõ könyvemben.
5.) Az Art. 109.§/3/ bekezdése alapján a vagyongyrapodás forrását csak a 2006. szeptember 15-e utáni vagyonszerzéseknél lehet vizsgálni - az elõtti szerzésekre nem, mert nem így szólt a törvény. Véleményem szerint egy 2000 dec. 31-i bankszámla kivonattal a jelnelg alkalmazandó jogszabályok alapján a legszigorúbb mérlegelés is csak egyet tehet:: az adott idõpontban forrásként fogadja el. Nem azt írta elõ a jogszabály, hogy majdan csak bankszámlával, közokirattal lehet igazolni? Ha pedig valaki elõ tudja venni, akkor nem lehet azt mondani, hogy az mégsem elégséges. Mert nem adózott? A forrásként való figyelembevételéhez - legalábbis a 2006. szeptember 15-e elõtti szerzések vonatkozásában - a tényleges rendelkezésre állását és nem az adózott minõségét kell bizonyítanom. Egyébként véleményem szerint az, hogy adózott, vagy nem adózott az elévülési idõn túl teljesen irreleváns. A 2006. szeptember 15-ét követõ szerzések vonatkozásában kell igazolni a szerzés forrását. Hogy ez mit jelent? Véleményem szerint ez éppenséggel lehet adózatlan forrás is - a törvény ugyanis nem azt írja elõ, hogy a szerzés "adózott forrását" kell igazolni, hanem csak a "forrását". Nem tudom, így gondolták-e a törvényhozók - én csak így tudom ezt értelmezni.
6) A jogalkalmazói mérlegelés szubjektív, ezért is van jogorvoslat. A törvény csak annyit mond, hogy az adózó "az eltérést" hitelt érdemlõ adatokkal igazolhatja. Minden ügy más - bizonyítékok és jogalkalmazói mérlegelés kérdése.
7) Ismerek példát arra, hogy külfölditõl készpénzben kapott kölcsönt elfogadtak.
8) Mit igen? A könyvben lesz egy esetgyûjtemény, abban van "igen" is és "nem" is. Ha valamely bizonyíték nincs, nem áll rendlkezésre - mindegy, hogy milyen okból nincs meg: régen volt, nem is volt, nem is kellett, vagy csak megõrízni nem kellett - teljesen mindegy: a hiánya megindokolásával a bizonyítási kötelezettség nem teljesíthetõ. Bizonyítási kényszer van, ezzel kell számolni.

Üdvözlettel:

dr.Szabó Tibor
ügyvéd adószakértõ

^{Szakértői hozzászólás}

Összesen: 1 db hozzászólás

Vissza az előző oldalra