A magánszemélyek 98 százalékos mértékû különadója

ART 2011-02-07

Nyomtatás

Forrás: Önadózó

Az Alkotmánybíróság a 184/2010. (X. 28.) AB határozatában megsemmisítette az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény (a továbbiakban: Törvény) 8-12. §-a és 133. §-át. Az Országgyûlés ezért meghozta a 2010. évi CXXIV. törvényt (a továbbiakban: Mód. törvényt), mely – hasonló, ugyanakkor lényeges elemeiben eltérõ formában – ismételten bevezette a magánszemélyek egyes jövedelmeit terhelõ 98 százalékos mértékû különadót. Tekintettel arra, hogy az adókötelezettség teljesítésének módja az eredeti elõírásokhoz képest alapvetõen átalakult, így az alábbi cikkben a jogalkalmazók munkájának megkönnyítése érdekében az új különadóval kapcsolatos szabályokat – különös tekintettel az eredeti állapothoz képest bekövetkezett változásokra – ismertetem.

___________________________________________

Kérjen ingyenes Önadózó bemutató számot!

Az Önadózó újság egy korábbi számának megküldésével Ön betekintést nyerhet abba a mûhelymunkába, amellyel havonta többezer vállalkozás, intézmény és tanácsadó részére nyújtunk szakmai információkat, megoldásokat adókötelezettségeik szakszerû teljesítéséhez. Önadózó - az adózók lapja. Adó - Tb - Számvitel a gyakorlatban, havonta 64 oldalon. A megadott postacimre megküldjük, jelezze e-mailben: info@onadozo.hu

___________________________________________

A magánszemélyek 98 százalékos mértékû különadója

Az új elõírások annyiban megegyeznek az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezésekkel, hogy a magánszemélynek akkor keletkezik a 98 százalékos mértékû különadóval kapcsolatos fizetési kötelezettsége, ha a magánszemély állami szervezetnél állt munkavégzésre irányuló jogviszonyban, és a jogviszony megszûnésére tekintettel meghatározott mértéket meghaladó összegû juttatásban részesül. Annyiban is hasonlít az új szabályozás a megsemmisítetthez, hogy az adókötelezettség visszamenõleges hatállyal keletkezik. Ugyanakkor az új szabályt nem 2010. január 1-jére visszamenõlegesen, hanem a 2005. január 1. napját követõen megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. A törvény közel hat éves visszamenõleges hatályát az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdésének – a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvénnyel megállapított – új szövege teszi lehetõvé.

I. Az új különadó szervezeti hatálya

A különadóra vonatkozó új rendelkezések is kizárólag azon magánszemélyek egyes jövedelmeire terjednek ki, akik a Törvény 9. § (1) bekezdésében felsorolt, állami vagyonnal gazdálkodó szervezetnél álltak alkalmazásban. Ezek a szervezetek a következõk:

· a költségvetési szerv,[1]

· az a jogi személy, amelyet állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból

o alapítottak,

o tartanak fenn,

o illetve amely a felsorolt forrásokból mûködési támogatásban részesül.

Költségvetési szervek esetén a szerv alapító okirata ezt a jogállást kifejezetten deklarálja, és a költségvetési szervek a Magyar Államkincstár által vezetett törzskönyvi nyilvántartásban szerepelnek.

A megsemmisített rendelkezésekkel összefüggésben fontos értelmezési kérdésként merült fel az, hogy a részben vagy egészben állami, önkormányzati, közalapítványi forrásokból mûködõ szervezetek esetén milyen szélesen kell meghatározni a különadó szervezeti hatályát. A jogalkotó is felismerte ennek a kérdésnek a súlyát, éppen ezért a Törvény 12. §-ában új értelmezõ rendelkezéseket találhatunk.

Az értelmezõ rendelkezések alapján állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított szervezetnek minõsül „az olyan szervezet, amelyben a jogviszony megszûnésének idõpontjában a Magyar Állam, a helyi önkormányzat, a közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva többségi tulajdonnal rendelkezik azzal, hogy többségi tulajdon alatt a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb mûködésérõl szóló 2009. évi CXXII. törvény szerinti fogalmat kell érteni”. Állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított szervezet tehát az, amelyben a felsorolt személyek több mint 50 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkeznek, mégpedig a jogviszony megszûnésének idõpontjában. Így tehát, ha például egy vállalatot a Magyar Állam alapított, de a magánszemély munkavégzésre irányuló jogviszonyának megszûnésének idõpontjára a vállalat tulajdonosi szerkezete már olyan, hogy abban az állami, önkormányzati, közalapítványi tulajdoni hányad nem haladja meg az 50 százalékot, akkor a magánszemélynek nem keletkezik különadóval kapcsolatos fizetési kötelezettsége.

A többségi tulajdon mértékének számításáraa köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb mûködésérõl szóló 2009. évi CXXII. törvény 1. § b) pontjában meghatározott többségi befolyás számításának szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a közvetett részesedés számítása során a részben vagy egészben állami, önkormányzati, vagy közalapítványi tulajdonban álló más jogi személyek (köztes vállalkozások) tulajdoni hányadát is figyelembe kell venni olyan mértékben, amilyen mértékû az állam, önkormányzat, vagy közalapítvány részesedése a köztes vállalkozásban. Ha azonban a köztes vállalkozásban fennálló állami, önkormányzati, vagy közalapítványi tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.

Példa: Egy kft. egy önkormányzat és egy rt. tulajdonában áll 40-60 százalékos arányban. Az önkormányzat ugyanakkor az rt-ben is bír 25 százalékos mértékû tulajdonnal. Az önkormányzat tehát a kft-ben többségi – 55 százalékos – tulajdonosnak minõsül, mivel az önkormányzat tulajdoni részének kiszámítása során a 40 százalékon túl az rt. 60 százalékos tulajdoni hányadának negyedét, 15 százalékot is figyelembe kell venni.

A Törvény új értelmezõ rendelkezése szerint állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból fenntartott szervezetnek minõsül „az olyan szervezet, amelynek éves költségvetését a jogviszony megszûnését megelõzõ adóévben külön-külön vagy együttesen számítva 50 százalékot meghaladó mértékben állami önkormányzati vagy közalapítványi forrásból biztosítják”. További értelmezõ rendelkezés szerint állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból mûködési támogatásban részesített szervezetnek tekintendõ „az olyan szervezet, amelynek éves költségvetéséhez a jogviszony megszûnését megelõzõ adóévben az állam, az önkormányzat vagy a közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva 50 százalékot meghaladó mértékben nyújt mûködési támogatást”. Az adott szervezetre tehát csak abban az esetben terjed ki a különadó szervezeti hatálya, ha a szervezet költségvetését 50 százalékot meghaladó részben állami forrásból biztosítják, vagy ha a szervezet költségvetésén belül az állami, önkormányzati, vagy közalapítványi forrásból kapott mûködési támogatások aránya az 50 százalékot meghaladja.

A többségi tulajdon, illetve a költségvetés, mûködési támogatás arányának számítása során a több állami, önkormányzati, vagy közalapítványi szerv tulajdoni hányadát, illetve az említett szervezetektõl kapott forrásokat össze kell számítani.

Az új rendelkezések hatálya – a megsemmisített szabályokhoz hasonlóan – ugyancsak kiterjed azon magánszemélyek bizonyos bevételeire is, akik

· a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelõsségrõl szóló 2008. évi LXXV. törvény szerinti vagy

· a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb mûködésérõl szóló 2009. évi CXXII. törvény szerinti

munkavégzésre irányuló jogviszonyban állnak.[2]

II. A különadó alapjának meghatározása során figyelembe veendõ bevételek

A különadó alapjának minõsül a magánszemélynek az elõzõ részben meghatározott szervezettel fennálló munkavégzésre irányuló jogviszony megszûnésével összefüggésben megszerzett bevételének – legjellemzõbben a végkielégítésnek, a jogviszony közös megegyezéssel történõ megszüntetése esetén a megállapodás alapján fizetett járandóságnak – meghatározott része. Az adókötelezettség fennáll függetlenül attól, hogy a bevételt pénzben vagy más formában – természetben, értékpapírban, stb. – szerzi meg a magánszemély. A nem pénzben megszerzett bevétel esetében bevételnek a megszerzett vagyoni érték szokásos piaci árát kell tekinteni, melynek nagyságát a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 9. pontjának megfelelõ alkalmazásával kell megállapítani.

A munkavégzésre irányuló jogviszony megszûnésére tekintettel megszerzett bevételnek minõsül:

· a törvény vagy megállapodás alapján fizetett végkielégítés;

· a jogviszony közös megegyezéssel történõ megszüntetése esetén a megállapodás alapján fizetett járandóság;

· a határozott idejû munkaviszony megszûnése esetén a munkaviszonyból fennmaradó idõszak hosszának megfelelõ összegû juttatás;

· a felmentési (felmondási) idõnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetendõ munkabér (függetlenül attól, hogy a törvény vagy a munkáltató döntése alapján mentesül a magánszemély a munkavégzési kötelezettség alól);

· a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 3. § (6) bekezdése szerint megkötöttversenytilalmi megállapodás alapján fizetett ellenérték (bevett nevén a titoktartási vagy hallgatási díj);

· a jogviszony megszûnésére tekintettel a szerzõdés elõírása alapján juttatott bármely más bevétel (például megbízási szerzõdés esetén az elállási díj).

Ugyanakkor nem kell a különadó alapjának meghatározása során figyelembe venni

· a munkavégzésre irányuló jogviszony 2005. január 1-jét megelõzõ megszûnése jogellenességét megállapító bírósági határozatban megállapított összeget;

· a felmentési (felmondási) idõnek a munkavégzési kötelezettséggel járó idõszakára fizetett munkabér, illetmény összeget; továbbá

· a szerzõdéses katonák leszerelési segélyét.

Ezen túl, ha a magánszemély nem állami vezetõ, polgármester, (fõ)jegyzõ, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezetõ tisztségviselõje vagy felügyelõ‑bizottságának tagja, akkor a különadó alapjának megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni a jogviszony megszûnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevételt, és a jogviszony megszûnésekor a magánszemélyt megilletõ jubileumi jutalmat is.

III. A különadó alapja

A különadó alapja fõszabály szerint a munkavégzésre irányuló jogviszony megszûnésére tekintettel megszerzett bevételnek a hárommillió-ötszázezer forintot meghaladó része. Ettõl eltérõen, ha a magánszemély állami vezetõnek, polgármesternek, (fõ)jegyzõnek, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezetõ tisztségviselõjének vagy felügyelõ-bizottsági tagjának minõsül, akkor a bevételbõl a kétmillió forintot meg haladó rész minõsül a különadó alapjának. Mint látható, a 98 százalékos különadóra vonatkozó új rendelkezések már nem a magánszemély rendszeres bevételének 60 napra jutó részéhez kötik a különadó alapját, hanem azt lényegesen egyszerûbben egy 3 és fél, illetve egy 2 millió forintos korláthoz kapcsolják.

Példa: Egy iskola igazgató-helyettesének munkaviszonya 2008-ban megszûnt. A magánszemély 3 millió forint végkielégítésben részesül, illetve a felmentési felmondási idõnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére 2 millió forint munkabért kap. A magánszemély a munkaviszony megszûnésével összefüggésben 5 millió forint bevételben részesül. Mivel a magánszemély korábbi beosztása nem szerepel azon kiemelt személyek listáján, akik esetében a különadó alapját a bevétel 2 millió forint feletti részére kellene megállapítani, így a magánszemély különadó alapja az 5 millió forintnak a 3 és fél millió forintot meghaladó része, azaz másfél millió forint.

A 2 millió forintos körbe tartozó személyekkel összefüggésben kérdésként merül fel, hogy kit kell állami vezetõnek tekinteni. Aközponti államigazgatási szervekrõl, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 6. § (1) bekezdése szerint állami vezetõnek minõsül:

· a miniszterelnök,

· a miniszter,

· az államtitkár,

· a közigazgatási államtitkár,

· a helyettes államtitkár.

Mivel ez a törvény számos jogszabállyal összefüggésben úgy rendelkezik, hogy a „szakállamtitkár” szövegrész helyébe a „helyettes államtitkár” szövegrész lép, így a különadóval kapcsolatos adókötelezettség szempontjából állami vezetõnek kell tekinteni a volt szakállamtitkárokat is.[3]

A különadó alapját jogviszonyonként külön-külön kell megállapítani. Azaz, ha egy magánszemélynek az adóévben, vagy bármely más idõszakban több jogviszonya szûnik meg, akkor a különbözõ jogviszonyok megszûnésére tekintettel megszerzett összegeket nem kell összeszámítani.

A különadó alapja független attól, hogy a bevétel kifizetése egy vagy több adóévben történik. Ezért, amennyiben a magánszemély a különadó alapjául szolgáló bevételeket több részletben szerzi meg, akkor azokat abban az esetben is egybe kell számítani, ha a megszerzés idõpontja több adóévre esik is. Ilyen esetben azt kell feltételezni, hogy a magánszemély elõször a különadó-alapot nem képezõ adóköteles jövedelmet szerzi meg.

Abban az esetben, ha a munkaviszony megszüntetésére 2005. január 1-jét megelõzõen kerül sor, és a munkaviszony megszûnésére tekintettel járó összegek a munkaügyi bíróság ítélete alapján 2005. január 1-je után kerülnek kifizetésre, akkor azokkal összefüggésben a különadóval kapcsolatban adókötelezettséget nem kell megállapítani. Ugyanakkor, ha a munkavégzésre irányuló jogviszony 2005. január 1‑jét követõ megszûnése jogellenességét megállapító bírósági határozatban megállapított összegek kerülnek kifizetésre, akkor jogcímenként meg kell vizsgálni azt, hogy ezek a kifizetett összegek megfelelnek-e a különadóra vonatkozó alapvetõ rendelkezésekben foglaltakra, azaz azokat a magánszemély a munkaviszonyának megszûnésére tekintettel szerezte-e meg. Amennyiben igen, akkor a különadóval kapcsolatos kötelezettségeket teljesíteni kell. Tipikusan ilyen az elmaradt és a bíróság által megítélt végkielégítés, de nem tartozik ide a bírói ítélet megszületéséig hatályában fenntartott munkaviszonyra tekintettel elmaradt munkabérként megítélt összeg.

IV. Mentesség a különadó-fizetési kötelezettség alól

Nem köteles a különadó megfizetésére az a magánszemély, akinek a jogviszonya megszûnését követõ naptári naptól a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben meghatározott saját jogú nyugellátás kerül megállapításra. Ennek a mentességnek tehát az a magánszemély tesz eleget, aki a munkaviszonyának fennállása alatt nem részesül nyugdíjban, majd a jogviszony megszûnését követõ naptól részesül saját jogú nyugellátásban (öregségi nyugdíjban, rokkantsági nyugdíjban,baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rehabilitációs járadékban).

Ebbõl következõen nem mentes a bevétel a különadóval kapcsolatos kötelezettségek alól akkor, ha a magánszemély már a munkavégzésre irányuló jogviszony fennállásának ideje alatt nyugdíjban részesül, illetve akkor, ha bármilyen rövid idõtartam eltelik a munkaviszony megszûnésének és a nyugellátásra való jogosultság megszerzésének idõpontja között.

További mentességnek tekinthetõ szabály az, hogy a Törvény hatálybalépését – 2010. december 30-át – megelõzõen elhunyt magánszemély különadójának megfizetésére az örökös nem kötelezhetõ.

V. A különadó fizetési kötelezettség

A Törvény ismételten két külön eljárási rendet határoz meg a rendelkezések hatályba lépésének napján – 2010. december 30-án – vagy azt követõen kifizetett, illetve a hatályba lépést megelõzõen kifizetett különadó alapot képezõ jövedelmekre. Ezek közül a hatályba lépést követõen kifizetett összegekre vonatkozó szabályok gyakorlatilag megegyeznek a megsemmisített jogszabály rendelkezéseivel.

1. Az ilyen, legkorábban 2010. december 30-án kifizetett összeg után az adókötelezettséget az alábbiak szerint kell teljesíteni. A különadó mértéke az adóalap 98 százaléka. A kifizetõ a magánszemélyt terhelõ adót forrásadóként a kifizetéskor állapítja meg és vonja le. A kifizetõ az adót a havi adó- és járulékbevallásban (2010. december 30-án és 31-én kifizetett összegekkel összefüggésben a 2010. december hónapra vonatkozó 1008 számú bevallásban) vallja be, és ezen bevallás benyújtására elõírt határidõig fizeti meg. Amennyiben a kifizetõ a magánszemélyt terhelõ adót bármely okból – elsõsorban pedig azért, mert a különadó alapot képezõ juttatást nem pénzben nyújtotta – nem vonta le, a le nem vont adót a magánszemély fizeti meg a kifizetést követõ hónap 12. napjáig. A kifizetõ a különadó alapja után fõszabály szerint 27 százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást fizet. Ettõl eltérõen, a felmentési (felmondási) idõnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabér, illetmény összege után a kifizetõ nem egészségügyi hozzájárulást, hanem 27 százalékos mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet.

A magánszemély a kifizetõtõl kapott igazolás alapján a különadó alapját és a különadót az éves bevallásában vallja be. A magánszemély az adóbevallásában bevallott különadó-kötelezettséggel szemben adóelõlegként veszi figyelembe a kifizetõ által levont különadót. A különadó alapját a személyi jövedelemadó szempontjából nem kell jövedelemként figyelembe venni azzal, hogy a különadó alap a magánszemély éves összes jövedelmének részét képezi, így az a jövedelemkorláthoz kötött kedvezményekre – elsõsorban az adójóváírásra – való jogosultságot rontja. További speciális szabály az, hogy amennyiben a magánszemély 2010-ben törvényben meghatározott vagy állami végkielégítést kapott, arra a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezésétõl eltérõen az évek közötti megosztást nem alkalmazhatja, még abban az esetben sem, ha a kifizetõnek nem tett nyilatkozatot a megosztás mellõzésérõl.

A különadó-alap fõszabály szerint nem képez a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény szerinti járulékalapot. Ettõl eltérõen a felmentési (felmondási) idõnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabért, illetmény összegét társadalombiztosítási járulékalapként kell figyelembe venni. Ezen összeg után a kifizetõ társadalombiztosítási járulékot fizet. A magánszemély az egyéni járulék‑fizetési kötelezettségének a 98 százalékos mértékû különadó megfizetésével tesz eleget, így az egyéni járulékokat a felmentési (felmondási) idõnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabér, illetmény összege után nem kell megfizetni.

A felmentési (felmondási) idõnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabér, illetmény összege a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelemként, a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejét nyugdíjra jogosító szolgálati idõként kell figyelembe venni.

2. A 2010. december 30-át megelõzõen juttatott különadó alapot képezõ jövedelmekkel összefüggésben az adókötelezettséget az elõzõekben ismertetettektõl lényegesen eltérõ módon kell teljesíteni.

A különadó alapját és a 98 százalékos mértékû adót a magánszemély a 2010. évrõl benyújtott 1053 számú bevallásában vallja be, és az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidõig (jellemzõen május 20-áig) fizeti meg. A magánszemély a bevallásában a különadó elõlegeként veszi figyelembe a különadó-alapba tartozó jövedelmek után a jövedelem megszerzése évében hatályos szabályok szerint teljesített valamennyi közteher-kötelezettségét. Ilyen közteher kötelezettség lehet:

· a személyi jövedelemadó;

· a 4 százalékos mértékû különadó;

· az egyszerûsített közteherviselési hozzájárulás;

· az egészségbiztosítási- és munkaerõ-piaci járulék;

· az egészségbiztosítási járulék;

· a munkavállalói járulék;

· a nyugdíjjárulék; és

· a magán-nyugdíjpénztári tagdíj.

A különadó alapjául szolgáló bevételt juttató szervezet, gazdasági társaság – ide értve ezek jogutódját is – (a továbbiakban: együtt kifizetõ) magánszemélyenkénti és a jövedelem juttatásának éve (évei) szerinti bontásban 2011. március 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak az általa kifizetett különadó-alapot képezõ összegrõl, valamint jogcímenként megbontva, az abból levont, a különadó fizetésére kötelezett magánszemélyt terhelõ közterhekrõl. A kifizetõ a jövedelem megszerzése évére vonatkozóan a magánszemély adókötelezettségét ismételten kiszámítja úgy, hogy a különadó-alapjául szolgáló összeget nem tekinti a személyi jövedelemadó, illetve az egyéni járulékok alapjának. Az így megállapított módosított közteher‑kötelezettséget a kifizetõ levonja a magánszemély eredeti kötelezettségébõl, és így megkapja azt az összeget, amelyet az adatszolgáltatásban szerepeltetni kell. Külön ügyelni kell arra, hogy a különadó-alap a magánszemély éves összes jövedelmének részét képezi, így a magánszemély egyes adóval kapcsolatos kedvezményekre – mint például az adójóváírás – nem válik azáltal jogosulttá, hogy a bevétel után különadót kell fizetnie.

Megjegyzést érdemel, hogy a magánszemély különadó-alapja nem feltétlenül egyezik meg a kifizetõ által szolgáltatott adatokkal, hiszen a magánszemélynek több forrásból is származhatott jövedelme, illetve az eredeti bevallásában olyan költség-elszámolási módszert vagy olyan kedvezményt is érvényesíthetett, amelyrõl a kifizetõnek (munkáltatónak) nem volt tudomása. Ezek a körülmények pedig különbséget eredményezhetnek a kifizetõ által ismert adatok és a magánszemély által bevallott tényleges közteher-kötelezettség között.

Példa: Tételezzük fel, hogy a magánszemély egy állami vállalat vezetõ tisztségviselõje volt, és munkaviszonya 2008. évben megszûnt. A munkaviszony megszûnésére tekintettel a magánszemély 12 millió forint végkielégítésben részesül. A munkaviszony megszûnését megelõzõen, 2008. adóévben a magánszemély a vállalattól további 3 millió forint jövedelmet szerzett. Az állami vállalat (vagy annak jogutódja) a következõket állapítja meg.

Mivel a magánszemély vezetõ tisztségviselõ volt, így esetében a munkavégzésre irányuló jogviszony megszûnésére tekintettel megszerzett bevétel 2 millió forintot meghaladó része minõsül a különadó alapjának. A magánszemély eredeti 2008-as évi jövedelme 15 millió forint volt, melybõl 10 millió forint képezi a különadó alapját. A kifizetõ a 10 millió forinttal csökkentett jövedelem után ismételten kiszámítja a 2008. évi közteher-kötelezettségeket, figyelembe véve a 2008-ban irányadó adó- és járulékszabályokat, illetve a járulékfizetési felsõ határt.

2008. adóév	Eredeti	Módosított	Különbözet
Jövedelem	15 000 000	5 000 000
Személyi jövedelemadó	5 094 000	1 494 000	3 600 000
4 százalékos különadó	203 760	0	203 760
Nyugdíjjárulék	678 015	475 000	203 015
Egészségbiztosítási járulék	180 000	180 000	0
Munkavállalói járulék	45 000	45 000	0
Különadó elõleg			4 006 775

A kifizetõ tehát megállapítja, hogy a 10 millió forint különadó-alapot képezõ végkielégítésre tekintettel 4 006 775 forint közterhet (személyi jövedelemadót, 4 százalékos különadót és járulékot) vont le a magánszemélytõl. A magánszemély tehát közelítõleg 5,8 millió forint különadót köteles a bevallás benyújtására nyitva álló határidõig az állami adóhatósághoz megfizetni.

Ezen túl feltehetõ, hogy az állami adóhatóság az adatszolgáltatáson a következõ adatokat is kérni fogja:

· a felmentési (felmondási) idõnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabér és illetmény összegét; és

· a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejét.

Erre a két, az állami adóhatóság által nem ismert adatra azért van szükség, mert az elsõ pontban meghatározott járandóság társadalombiztosítási járulékalapként és a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelemként szolgál, míg a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje nyugdíjra jogosító szolgálati idõnek minõsül.

A magánszemély kérésére a kifizetõ az elõzõ bekezdésben említett adatokról és a rendelkezésére álló, a különadó-fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokról a kérés beérkezését követõ 30 napon belül tájékoztatja a magánszemélyt. A kifizetõ tehát nem köteles a magánszemélyeket automatikusan tájékoztatni a fenti adatokról, de tekintettel arra, hogy a magánszemélyeknek feltehetõen szükségük lesz azokra az adókötelezettség helyes teljesítéséhez, így célszerû az adatokat a magánszemélyek számára is automatikusan elérhetõvé tenni.

3. A Mód. törvénnyel beiktatott szabályok és a megsemmisített rendelkezések közötti rendkívül lényeges különbség az, hogy az új elõírások szerint a kifizetõk nem kötelesek a Törvény hatályba lépését megelõzõen juttatott jövedelmekkel összefüggésben a bevallások önellenõrzésére vagy helyesbítésére. Ez egyrészt levezethetõ abból, hogy a Törvény ilyen rendelkezést nem tartalmaz, másrészt abból, hogy az adatszolgáltatás útján a szükséges adatokat az adóhatóság megszerzi, harmadrészt abból, hogy a juttatás eredeti idõpontjában, az akkor hatályos szabályok szerint a kifizetõ helyesen állapította meg a magánszemély adókötelezettségét.

Megjegyzést érdemel, hogy a kifizetõnek akkor sincs sem kötelezettsége, sem joga az önellenõrzéshez, ha az eredeti idõpontban teljesített közterhek százalékos mértéke nem egyezik meg a Törvényben meghatározott kötelezettség nagyságával. Így például a kifizetõ nem nyújthat be önellenõrzést arra tekintettel, hogy a juttatás idõpontjában – például 2008-ban – 29 százalékos mértékû társadalombiztosítási járulékot fizetett, míg a különadó-alap után csak 27 százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást (vagy társadalombiztosítási járulékot) kell fizetni. Ugyanakkor a kifizetõnek akkor sem keletkezik pótlólagos fizetési kötelezettsége, ha a 27 százalékos mértéket az általa teljesített közteher nagysága nem érte el (például azért, mert az a kifizetõt terhelõ 20 százalékos mértékû egyszerûsített közteherviselési hozzájárulás volt).

Ebbõl következik, hogy sem a kifizetõk, sem a különadóval érintett magánszemélyek nem kötelesek átvezetési kérelmet sem benyújtani. Az állami adóhatóság a magánszemély bevallása – melyet a kifizetõ adatszolgáltatása alapján lehet ellenõrizni – alapján hivatalból fog rendelkezni arról, hogy az egyes adónemek között az átvezetés megtörténjen.

VI. Fizetési könnyítés, méltányosság

Elképzelhetõ, hogy a magánszemély a korábbi években kapott végkielégítését és más, a jogviszony megszûnésével összefüggésben megszerzett bevételét már felhasználta, elköltötte. Ilyen esetben a magánszemély nem feltétlenül rendelkezik elegendõ vagyonnal ahhoz, hogy a különadóval kapcsolatos fizetési kötelezettségének eleget tegyen. Tekintettel arra, hogy a különadóról szóló jogszabály a fizetési könnyítéssel összefüggésben speciális, kizáró szabályt nem tartalmaz, illetve figyelemmel arra, hogy a különadóval kapcsolatban az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell, így nincsen akadálya annak, hogy a magánszemély a különadóval kapcsolatos kötelezettségére elengedést, könnyítést, fizetési halasztást illetve részletfizetést kérjen az állami adóhatóságtól. Az adóhatóság méltányossági jogkörében csak akkor járhat el, ha ezt a törvény lehetõvé teszi, de egyben köteles is a méltányosság jogával élni, amennyiben az adózó bizonyítja, hogy körülményei a méltányosság feltételeinek megfelelnek. Amennyiben tehát a méltányosság gyakorlásának feltételei fennállnak, akkor a felsorolt kedvezmények – külön kérelemre – a különadóval kapcsolatos adókötelezettséggel összefüggésben is megilletik a magánszemélyt.

dr. Honyek Péter

[1]A költségvetési szerv fogalmával összefüggésben „A magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójáról” címû korábbi cikkünkben található tájékoztatás (Megjelent az Önadózó 2010. évi 9. számában).

[2] A fenti feltételeknek megfelelõ szervezetekrõl „A magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójáról” címû korábbi cikkünkben található tájékoztatás.

[3] Megjegyzést érdemel, hogy a fentiektõl eltérõen elképzelhetõ az állami vezetõ fogalmának olyan – a szavak hétköznapi jelentésébõl kiinduló – értelmezése is, mely szerint ide tartozik az állami szervezetekben minden vezetõ beosztású munkavállaló (így például az osztályvezetõk, fõosztályvezetõ-helyettesek, fõosztályvezetõk). A szerzõ nem osztja ezt az álláspontot.

/Az írás az Önadózó újság 2011. januári számában olvasható/

***

ÖNADÓZÓ elõfizetéssel - lépéselõnyben az adózásban!

Önadózó - az adózók lapja. Adó, tb. számvitel a gyakorlatban havonta 64 nyomtatott oldalon. Megjelenik minden hónap elsõ napján. Hétezer könyvelõ irodának, vállalkozásnak és intézménynek szolgáltatunk havonta, 11 ezren olvassák rendszeresen heti hírlevelünket. Elõfizetési díj 2011. 1-12. hónapra 17.640,-Ft. (1.470,-Ft/hó) Elõfizetõknek 20% szakkönyv vásárlási kedvezmény, ingyenes e-könyvek, e-Önadózó. Ügyfélszolgálat 1085 Budapest, József körút 53. Tel: 267 5010.

Elõfizetés: info@onadozo.hu

Vissza az előző oldalra