A szellemi szabadfoglalkozásról

ART 2009-07-27

Nyomtatás

Forrás: Önadózó

A szellemi szabadfoglalkozás elõnye az egyéni vállalkozással szemben, hogy nem igényel külön alapítási eljárást, és költséget, gyorsabban megszüntethetõ, a mûködés során kevesebb adminisztrációt igényel, vállalkozói járulék-, helyi adófizetési kötelezettsége nincs, minimálbér utáni – jövedelemtõl független - havi járulékfizetési kötelezettsége nincs. Azok az elszámolások – adóelõleg, járulékok - amelyek az egyéni vállalkozót terhelik – a szabadfoglalkozásban a foglalkoztatóra hárulnak – így lényegesen kevesebb adminisztrációval jár, arról nem is beszélve, hogy választható olyan adózási formája is, amelyben nem is kell könyvelni. A személyhez kötõdõ, nem rendszeresen jelentkezõ kisebb megbízások teljesítésére ilyen jellemzõinél fogva alkalmasabb, mint az egyéni vállalkozás.

Valamely tevékenység kapcsán mindig felvetõdik a kérdés, hogy azt milyen formában érdemes végezni. A magánszemélyek a saját nevük alatt kétféle formában végezhetnek gazdasági tevékenységet: egyéni vállalkozásban, vállalkozási igazolvánnyal, vagy – az adójogszabályok által adta lehetõséggel élve az un. önálló tevékenység keretében, amelyet a köznyelv „adószámos magánszemélyként”, ismer, amely vállalkozásszerû tevékenység végzésére ad lehetõséget. (Gazdasági társaság alapítása még szóba jöhet, de ez az írás nem errõl szól.)

Az egyéni vállalkozás a magánszemély tipikus vállalkozási formája - ennek megfelelõen ezt minden adót- és köztartozást megállapító törvény megtalálja: a tb. a társadalombiztosítási járulékokkal, vállalkozói járulékkal, az önkormányzat a helyi adóval stb. Ezek mellett a vállalkozói jogállással járó elõnyök csak ehhez a formához fûzõdhetnek (veszteséget számolhat el, míg a szellemi szabadfoglalkozású nem, vagy pl. egyes tevékenységek csak vállalkozói jogállással végezhetõk, szellemi szabadfoglalkozásban nem, pl. ügyvéd, közjegyzõ, magánnyomozó stb.).

Az egyéni vállalkozásról szóló törvény az egyéni vállalkozást a magánszemély gazdasági tevékenységeként határozza meg, azzal, hogy gazdasági tevékenységnek tekinti az üzletszerûen - ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen - folytatott termelõ vagy szolgáltató tevékenységet. (1990. évi V. 2.§)

Szigorúan nézve ez alapján minden szolgáltató tevékenység – beleértve a szellemi tevékenységet is – amelyet üzletszerûen (nyereség és vagyonszerzés céljából) rendszeresen (ismétlõdõen) végeznek – gazdasági tevékenységnek és így egyéni vállalkozásnak minõsül, amely csak egyéni vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható (1990. évi V. törvény az egyéni vállalkozásról 2.§, 4.§).

Ki kell emelni, hogy a szellemi szabadfoglalkozás egyéni vállalkozásban végezhetõ, mi több az elõbbiek alapján jellemzõen ez az a vállalkozási forma, amelyben ezt a tevékenységet a jogszabályok szerint végezni kell.

Azonban a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi CXVII. tv. (Szja tv.) meghatározza az önálló tevékenység fogalmát, akként, hogy ide tartozik minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely a törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység (ez lényegében a munkaviszony) körébe. Ide tartozónak sorolja a törvény különösen az egyéni vállalkozót, a mezõgazdasági õstermelõt, bérbeadót, a választott könyvvizsgálót, és a gazdasági társaság mellékszolgáltatást teljesítõ tagját (16.§). A felsorolás csak példálózó, így e kategóriába minden további tevékenység besorolható, amelybõl eredõen a magánszemélynek munkaviszonyon kívül bevétele keletkezik. Így a szellemi szabadfoglalkozásúak is ide tartoznak. Ezen adózási kategória alapján van lehetõség a szellemi szabadfoglalkozás végzésére egyéni vállalkozói státuszon kívüli is. Igen nehéz azonban az elhatárolás, mert az 1990. évi V. törvény idézett rendelkezése (2.§) elég szûkre szabja az egyéni vállalkozáson kívüli szellemi szabadfoglalkozás lehetõségeit – igazából azon szellemi tevékenység végzésére nem kötelezõ az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltása, amelyet nem üzletszerûen, vagy nem rendszeresen végeznek. Van bevételem, de az nem tekinthetõ rendszeresnek.

Összefoglalva: a szellemi szabadfoglalkozású tevékenységet végzõk körét leginkább úgy lehetne meghatározni, hogy ide tartoznak mindazok a szellemi szolgáltató tevékenységet végzõ magánszemélyek, akik egyéni vállalkozóként vagy önálló tevékenységet végzõ magánszemélyként nem munkaviszony keretében az önálló – jellemzõen megbízási, felhasználási szerzõdéseken alapuló - tevékenységük eredményeként bevételhez, jövedelemhez jutnak.

Kézikönyvünk tárgyát illetõen tovább szûkítjük a kört – nem foglalkozunk a szellemi szabadfoglalkozás egyéni vállalkozás keretében történõ végzésével. E tárgyban ajánljuk olvasóink figyelmébe az Egyéni vállalkozók kézikönyve címû kiadványunkat.

A továbbiakban amikor szellemi szabadfoglalkozásúakról beszélünk, ez alatt csak azon magánszemélyeket értjük, akik nem egyéni vállalkozói státuszban végzik a tevékenységet. Ezek alapján a szellemi szabadfoglalkozás egyik szélsõ határa a munkaviszony, amelytõl jogilag abban különbözik, hogy nem alárendelt viszonyban van a foglalkoztatóval, hanem szabad és független. Adózásban az a különbségük, hogy a szellemi szabadfoglalkozás jövedelmével szemben van helye költségelszámolásnak, a munkaviszonyban a munkabérrel szemben nincs. A szellemi szabadfoglalkozás másik szélsõ határa az egyéni vállalkozás – amelytõl az adózást tekintve abban különbözik, hogy az egyéni vállalkozásból származó jövedelem külön adózik, az osztalékrész forrásadóval, a szellemi szabadfoglalkozás jövedelme pedig összevontan a hatályos adótábla szerint. Azonosságuk pedig az, hogy a bevétellel szemben költségek elszámolásának van helye. Egyébként amely tevékenység végezhetõ szellemi szabad foglalkozásban – az választás szerint végezhetõ egyéni vállalkozásban is. (csak fordítva nem igaz a képlet, hiszen például termelõ tevékenység egyértelmûen nem végezhetõ szellemi szabadfoglalkozásban.)

A szellemi szabadfoglalkozás elõnye az egyéni vállalkozással szemben, hogy nem igényel külön alapítási eljárást, és költséget, gyorsabban megszüntethetõ, a mûködés során kevesebb adminisztrációt igényel, vállalkozói járulék-, helyi adófizetési kötelezettsége nincs, minimálbér utáni – jövedelemtõl független - havi járulékfizetési kötelezettsége nincs. Azok az elszámolások – adóelõleg, járulékok - amelyek az egyéni vállalkozót terhelik – a szabadfoglalkozásban a foglalkoztatóra hárulnak – így lényegesen kevesebb adminisztrációval jár. A személyhez kötõdõ, nem rendszeresen jelentkezõ kisebb megbízások teljesítésére ilyen jellemzõinél fogva alkalmasabb, mint az egyéni vállalkozás.

Szellemi szabadfoglalkozásuak kézikönyve 2009 - programmal, iratmintákkal

A szellemi szabad-foglalkozásuak kézikönyve további fejezeteiben választhat kaphat arra, hogyan kell az adóhatóságnál bejelentkezni, melyek az indulásnál eldöntendõ adózási kérdések. Aztán kitárgyaljuk, hogyan kell számlázni, melyek ennek pontos szabályai. A költségelszámolással két fejezetben is foglalkozunk – majdhogynem ez a legfontosabb kérdés, hiszen arról szól, hogyan lehet kevesebb adót fizetni, és hogyan maradjon több pénz nálunk. A gépkocsihasználati költségek elszámolása nagyon kritikus a cégautó adó fizetési kötelezettség miatt – de leírjuk a módját annak, hogyan számolhatja el úgy a gépkocsihasználati költségeit és még többet is – hogy cégautó adót se kelljen fizetnie. Röviden összefoglaljuk, mit kell tudni az adókról és a járulékokról – majd részletesen leírjuk egy konkrét megbízás elszámolásának technikáját, amelyet egyaránt alkalmazhatnak a szellemi szabadfoglalkozású magánszemélyek és kifizetõik is. Röviden áttekintjük a bevallási szabályokat. Aki ilyen tevékenységet végez, annak meg kell ismerkednie az alapvetõ könyvelési szabályokkal is – ettõl azonban nem kell megijedni, lehetséges, hogy nem is kell könyvelést vezetnie.

Kiadványunk értékes része az a számítógépes – letölthetõ – program (Excelben) amellyel mind a szellemi szabadfoglalkozású magánszemélyek, mind pedig a kifizetõk írásba foglalhatják a megbízási szerzõdést, annak lényeges feltételeit, pontosan kiszámíthatják a megbízáshoz kapcsolódó adók és járulékok pontos összegét a hatályos adó- és járulékszabályok szerint, és mindezt kinyomtatva könyvelési bizonylatként használhatják saját nyilvántartásukban. Ez a segédprogram elvégez tehát minden olyan adminisztrációt, amely a könyvelésnek kell.

A kiadvány részeként letölthetõ egy kiküldetési rendelvény nyomtatvány minta Excelben - amely elvégzi a gépkocsi-használattal kapcsolatos költségek számítását, és egyben könyvelési bizonylatként is szolgál.

A kiadvány letölthetõ word dokumentumként tartalmaz egy megbízási szerzõdés és egy teljesítés-igazolás mintát.

Szellemi szabadfoglalkozásúak kézikönyve 2009 - programmal, iratmintákkal
Szerzõ: dr.Szabó Tibor, Pulay Lászlóné
Kiadó: ADÓNET.HU Zrt. 2009
Formátum: e-book
Terjedelem: 78 oldal
Ára: 5.000,-Ft bevezetõ áron.

Megrendelés itt!

Vissza az előző oldalra