A tevékenységre jellemzõ keresetrõl - másként

ART 2010-02-08

Nyomtatás

Forrás: Önadózó

2010 év elejének adózási napirendjén szerepel a tevékenységre jellemzõ kereset, a piaci viszonyoknak megfelelõ díjazás problémaköre. Amely egyébként az adózási szabályalkotás állatorvosi lova, benne van minden, amitõl rossz lehet egy adószabály. Azért alkotmányellenes, amiért az ingatlanadó adott szabályozása is az volt - ez a két jogszabály mintha édestestvérek lennének.

______________________________________

ÖNADÓZÓ elõfizetéssel - lépéselõnyben az adózásban!

Önadózó - az adózók lapja. Adó, tb. számvitel a gyakorlatban havonta 64 nyomtatott oldalon. Megjelenik minden hónap elsõ napján. Hétezer könyvelõ irodának, vállalkozásnak és intézménynek szolgáltatunk havonta, 10 ezren olvassák rendszeresen heti hírlevelünket. Elõfizetési díj 2010. év 1-12. hónapra: 17.640,-Ft. Elõfizetõknek 20% szakkönyv vásárlási kedvezmény, ingyenes e-könyvek, e-Önadózó. Ügyfélszolgálat 1085 Budapest, József körút 53. Tel: 267 5010.

Elõfizetés: info@onadozo.hu

______________________________________

Miért alkotmányellenes?

Mirõl is szól ez a történet? Ez a szabály azt célozza, hogy a vállalkozók a piaci viszonyoknak megfelelõ díjazás után fizessék a saját szja elõlegüket és a havi járulékaikat. Ha nem ezt teszik, akkor az osztalékalapjuk csökken.

Mely vállalkozói kört érintik ezek a szabályok? Elsõként az Szja törvény szerinti, vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozókat. Az evás egyéni vállalkozókra nem terjednek a tevékenységre jellemzõ kereset szja szabályai, - a járulékfizetésükre azonban igen. Érinti a szabályozás továbbá az eva hatálya alá nem tartozó társas vállalkozásban személyesen közremûködõ magánszemély tagot, akire az Szja törvény a személyes közremûködõ fogalmat használja (25.§/1/). A társas vállalkozás alatt jellemzõen a gazdasági társaság és az egyéni cég értendõ.

A személyes közremûködés fogalmát az Szja törvény nem határozza meg, a Gt. azonban igen. Nem minõsül személyes közremûködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerzõdés alapján történõ munkavégzés (Gt. 91.§). Ezek közkereseti és betéti társaságokra irányadó szabályok. Kft. esetében a Gt. nem említi a személyes közremûködést, de a tag munkavégzését megkülönbözteti a személyes közremûködéstõl. (13.§/2/). A gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõi tevékenysége sem minõsül személyes közremûködésnek – erre a Gt. 22.§/2/ bekezdése szerint vagy munkaviszony vagy a megbízási jogviszony Ptk-beli szabályait kell alkalmazni. A Tbj. szabályai egyértelmûek abban a tekintetben, hogy társas vállalkozónak a gazdasági társaságok személyesen közremûködõ tagjai minõsülnek, akik ezt nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében látják el (Tbj. 4.§ d./). Miután a személyes közremûködésre az Szja törvény nem ad külön, eltérõ fogalom-meghatározást – az Szja törvény alkalmazásában is irányadónak kell tekinteni a Gt. személyes közremûködés, illetve a Tbj. társas vállalkozó fogalmát, miszerint ezekbe csak a tagi jogviszony keretében történõ személyes közremûködés tartozik bele, a munkaviszonyban és megbízási jogviszonyban megvalósuló munkavégzés nem. Az Szja törvény alkalmazásában – figyelemmel a fenti rendelkezésekre - szintén nem minõsülnek személyes közremûködõnek a gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõi, ügyvezetõi, képviselõi sem. Egyébként az Szja törvény külön fogalmakként használja a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közremûködését (24.§/1/ c.) és a gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõjének tevékenységét (24.§/1/ d) – mint ahogy a munkaviszonyban folytatott tevékenység is önálló adózási kategória. (24.§/1/ a./). Ezek közül tehát csak a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közremûködésére kell alkalmazni a tevékenységre jellemzõ kereset szabályait. Az szja szabályoktól némileg eltér a Tbj. szerinti tevékenységre jellemzõ kereset alkalmazására kötelezettek köre. Ide csak a fõfoglalkozású egyéni és társas vállalkozók tartoznak, az evások is - a mellékfoglalkozásúak, nyugdíjasok nem.

Szóval itt van február – és vele a kérdés, hogy az érintett vállalkozóknak hogyan kell alkalmazniuk a tevékenységre jellemzõ kereset szabályait? Melyek a tevékenységre jellemzõ kereset meghatározásánál figyelembe vehetõ körülmények?

Az Szja tv. 3.§ 9. e) pontja tartalmazza a tevékenység piaci viszonyoknak megfelelõ díjazása megállapításának módszereit. Az ea) pontban írt módszer választása esetén a vállalkozó az adott térségben, hasonló munkakörben az adott színvonalú, terjedelmû tevékenységet folytató munkavállaló munkabéréhez igazíthatja a saját díjazását, figyelemmel a saját képzettségére, gyakorlatára, foglalkozása jellegére is. Az eb) pont szerint módszer választása esetén a vállalkozónak a bevétele és a díjazása nélkül számított költségei, valamint a szokásos vállalkozói haszon különbözetét ki kell fizetnie a saját díjazására, figyelemmel az ea) pontban írtakra is. Ha az ec) pontot választja, akkor pedig a bevételbõl és a díjazás nélkül számított költségek levonásával meghatározott összeg 80 %-a és az ea) pontban említett körülmények figyelembevételével megállapított járandóság lesz a tevékenységre jellemzõ keresete. Megmondja a törvény azt is, mit tekint szokásos vállalkozói haszonnak.

A vállalkozónak a tevékenységére jellemzõ keresetének meghatározásánál figyelembe vett körülményekrõl, szempontokról feljegyzést kell készítenie, amelyet az adózással összefüggõ iratok részeként meg kell õriznie.

A tevékenységre jellemzõ kereset így körülírható intézménye az adózási szabályalkotás állatorvosi lova, benne van minden, amitõl rossz lehet egy adószabály: túlbonyolítja az adóalapok és adók számítását, - ez külön könyvelõ nélkül nem fog menni, a jogszabály-szöveg pontos tartalmának megállapítása is külön adótanácsadót, könyvelõt fog igényelni. Egyébként is kétséges az a jogalkotási irány, hogy az adótörvényeket olyan bonyolult nyelvezettel, képletekkel fogalmazzák, hogy külön számítógépes program, vagy internetes kalkulátor nélkül meghal az alkalmazásuk, a normaszövegbõl a szavak egyszerû elolvasásával nem, csak matematikai kódolással, egyenlet-levezetéssel állapítható meg a jogalkotói akarat. Az elmúlt pár évben elfogadott törvények mintha versenyeznének abban, hogy melyik tud bonyolultabban fogalmazni, egy mondatba belezsúfolni minden feltételt, kivételt és ráadást. Az államtól, a jogalkotótól elvárható, hogy adjon határozott, egyértelmû, betartható és ellenõrizhetõ szabályokat – különösen az olyan adózási alapintézményekre, mint a havi szja-elõleg és járulékfizetés rendje, szabályai. A tevékenységre vonatkozó kereset szabályai nem felelnek meg e követelménynek: itt mintha az állam privatizálta volna az adózási szabály-alkotást az adózókra: állapítsd meg magad a saját adó- és járulékfizetési szabályaidat. Ahány vállalkozó adóalany – annyi adószabály. Ez a szabályozás így mindennek tekinthetõ, csak egyértelmûnek, betarthatónak és ellenõrízhetõnek nem.

Aztán kétséges, hogy a vállalkozót az adótörvények „kényszerbérezésre” kényszeríthetik-e, miért nem legális, hogy a vállalkozó nem a bérjövedelmével kíván magának piaci díjazást, hanem az osztalékjövedelmével? Teljesen racionális magatartás – számtalan példával igazolható, hogy a vállalkozó a költség-takarékosságot valóban magán kezdi: sokan még táppénzen sem voltak soha életükben, - piaci munkabért maguk helyett adnak inkább annak a szakemberüknek, akit meg akarnak tartani, önmaguknak ezt megtakaríthatják, hiszen erre kényszeríti õket a piaci verseny, egyébként pedig tulajdonosként a tõkejövedelemben érdekeltek.

Napjaink gazdasági válságával különösen nem adekvát ez a szabályozás: amikor minden vállalkozás a piacon maradásért küzd, szorítja le a költségeit, küldi el kényszerbõl munkavállalóit – az egyéni és társas vállalkozóknak mintha törvényileg kimondatott volna, hogy számukra nincs válság, éppen most kell piaci szintre hozniuk a személyes díjazásukat. További állatorvosi ló tünet, hogy ez a tevékenységre jellemzõ kereset szabályozás egyébként nem egy szigorú, hanem kifejezetten bizonytalan tartalmú adórendelkezés, amely arra sem alkalmas, hogy több adót, járulékot eredményezzen a költségvetésnek – erre a célra kifejezetten alkalmatlannak mondanám. Vannak olyan tevékenységi formák, amelyek választásával törvényesen elkerülhetõ: egy gazdasági társaságban nem tart semeddig megszüntetni a társas vállalkozói státuszt, és ugyanazt a személyes közremûködést megbízásban, vagy munkaviszonyban ellátni, ezekre pedig nem vonatkozik a tevékenységre jellemzõ kereset. Az egyéni vállalkozás helyett alternatíva lehet gazdasági társaságot alapítani, vagy akár – ha lehet – a szellemi szabadfoglalkozás is, ahol szintén nincs ilyen szabályozás. Fõfoglalkozás helyett lehet mellékfoglalkozás is. Szóval van választék – de miért kell az adótörvényekkel való folyamatos küzdésre késztetni az adózókat, egyértelmû, világos, betartható és ellenõrízhetõ adószabályok megalkotása helyett?

A fent ismertettek a vállalkozók kényszerbérezésének szabályai – személyes véleményem szerint sértik a magántulajdont, a vállalkozás jogát, és a gazdasági verseny szabadságát. Egy egyéni vállalkozó abszolút versenyhátrányban van egy kft. tulajdonossal szemben, mert õt nem kötik ezek a szabályok, takarékoskodhat magán, akár díjazás nélkül is elláthatja az ügyvezetést. A legnagyobb probléma, hogy ez a szabályrendszer a teljes jogbizonytalanságot vezette be a vállalkozók 2010-es adó- és járulékfizetési rendszerébe. Nem vitatható el a revizortól az a jog, hogy pár év múlva ellenõrizze a vállalkozói szja- és járulékalap megállapításokat – végülis ez a dolga. Csak ma 2010-t írunk, és három év múlva felülvizsgálható a mai gazdasági környezet, vagy a konkrét vállalkozói feljegyzés, hogy „szerintünk” nem ennyi a piaci díjazás, hanem annyi?

Egészen friss még az Alkotmánybíróság ingatlanadós döntése és annak indokolása, amely rímel e témára. Az Alkotmánybíróság szerint a vagyonadó törvény azért alkotmányellenes, mert „arra kötelezi az adóalanyokat, hogy adófizetési kötelezettségüket egy általuk megjelölt, vélelmezett, utóbb a hatóság által vizsgálható értéken alapuló, s ezért nem, vagy legalábbis nem feltétlenül helyes értéket tükrözõ adóbevallás alapján teljesítsék. Ráadásul mindezért a törvényalkotó, — ha alulbecslés történik —, egyoldalúan az adóalanyokra hárítja a felelõsséget. Az ingatlanok értékmeghatározásával kapcsolatban tehát, — figyelemmel a törvény forgalmi-érték fogalmára —, a jogalkotó tág teret ad az önkényes adóhatósági jogalkalmazásnak, amely lehetõséget teremt az adózókra nézve súlyosan hátrányos jogkövetkezmények adóhatósági megállapítására. … A bizonytalan összegû forgalmi értéken alapuló, önadózással megállapítandó adó fizetésére vonatkozó kötelezettség, vagyis egy eleve vitatható összeg adóalapként történõ feltüntetésére kényszerítõ adóbevallás-benyújtási, illetve az ezen nyugvó adófizetési kötelezettség, s különösen e kötelezettségek teljesítésének az Art. 129. § (2) bekezdése alapján — elõre nem látható feltételek szerint történõ — szankcionálása jogbizonytalanságot teremt.”

Ez az indokolás az ingatlanadó törvényi szabályaira vonatkozott – de érzésem szerint egy az egyben átvihetõ a tevékenységre jellemzõ kereset Szja (Tbj.) törvénybeni szabályaira is, amely alapján a vállalkozónak az általa meghatározandó piaci díjazás után kell a saját szja elõlegét és a járulékokat fizetnie. Mert ezen szabályokról is elmondható, hogy arra kötelezi az adóalanyokat, hogy adófizetési kötelezettségüket egy általuk megjelölt, vélelmezett, utóbb a hatóság által vizsgálható értéken alapuló, s ezért nem, vagy legalábbis nem feltétlenül helyes értéket tükrözõ adóbevallás alapján teljesítsék. Az ebben való bármilyen tévedésnek itt is súlyos szankciói vannak. Tehát az ingatlanadó tárgyában hozott alkotmánybírósági döntésbõl szükségesszerûen következik, hogy a tevékenységre jellemzõ kereset szabályai is alkotmányellenesek.

Addig is, amíg ezt kimondják, nem kell kapkodni: az Szja törvény alkalmazásában a jövedelmeket éves szinten kell nézni a tevékenység piaci viszonyoknak megfelelõ díjazása vonatkozásában is. Így ezzel a szabállyal igazából majd év vége felé, vagy 2011-ben kell foglalkozni, feltéve ha az Alkotmánybíróság, vagy egy törvénymódosítás addigra hatályon kívül nem helyezi. A járulékfizetést pedig el lehet kezdeni a tavalyi mértékkel, vagy a minimálbér után, amennyiben a gazdasági válság és mindaz, ami belõle következik erre a vállalkozásban elégséges indokot ad. Aztán majd meglátjuk, mit hoz még ez az év.

Dr. Szabó Tibor ügyvéd adószakértõ, az Önadózó újság fõszerkesztõje

***

Egyéni vállalkozók és egyéni cégek kézikönyve 2010

Ez a könyv összefoglalóan tartalmazza mindazt, amit az új szabályok szerinti egyéni vállalkozásról és az egyéni cégrõl tudni kell. Szerzõ: Dr.Szabó Tibor ügyvéd adószakértõ, az Önadózó újság fõszerkesztõje. Formátum: hagyományos nyomdai elõállítású könyv. Terjedelem: 280 oldal. Kiadó: Adónet.hu Zrt. Megjelent: 2010 január 20-án. Ára: 4.900,-Ft + 740,-Ft szállítási költség összesen: 5.640,-Ft.

Megrendelés: info@onadozo.hu

Vissza az előző oldalra