1. Főoldal
  2. Hírek
  3. ART
  4. Alkotmánybírósági döntés vagyonos ügyben

Alkotmánybírósági döntés vagyonos ügyben

ART 2008-06-07

Nyomtatás
Forrás: Önadózó

Az Alkotmánybíróság 2008. május 26-án elutasította a vagyongyarapodás ellenõrzésre vonatkozó jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat. Az Alkotmánybíróság szerint a vagyonbecslési eljárás a magántitok védelméhez való jogot a "módszer céljához képest arányosan, garanciák mellett korlátozza" - így nem alkotmányellenes. Az adózói ellenbizonyítással összefüggõ szabály pedig nem tartalmaz az adózó számára olyan kötelezettséget, hogy iratait az 5 éves elévülési idõn túl õrizze, ezért a támadott rendelkezés nem sérti a jogbiztonság követelményét - mondta ki az Alkotmánybíróság.

VAGYONGYARAPODÁS ÉS ADÓELLENÕRZÉS - Hogyan bizonyítsuk be vagyonunk adózott forrását? Kézikönyv adózóknak. Ára: 9.900,-Ft + 155,-Ft postaköltség. Szerzõ: dr.Szabó Tibor ügyvéd adószakértõ. A könyv hagyományos nyomdai elõállítású, terjedelme 132. oldal, iratmintákkal, esetgyûjteménnyel. Kiadó: ADÓNET.HU Zrt. A könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül. www.kezikonyvek.hu - Megrendelés: info@onadozo.hu Tel: 06 1 267 5010

***

A határozat teljes szövege az Alkotmánybíróság honlapján olvasható.
http://alkotmanybirosag.hu/hu/frisshat.htm

1)

A 109.§/1/ bekezdése körében az indítványozó azt tartotta a magántitok védelméhez való jog korlátozásának, hogy az Art. támadott rendelkezése „vagyonnyilatkozat” tételére kötelezhet bárkit. Az alkotmánybírósági határozat szerint:

„Az Art. 109. § (1) bekezdése lehetõséget ad az adóhatóságnak, hogy vizsgálja az adózó vagyongyarapodását abból a szempontból, hogy annak forrása lehetett-e az adózó bevallott vagy bevallási kötelezettség alá nem esõ, de megszerzett jövedelme. Az Abh1. kimondta, hogy a közteherviselés arányosságának biztosítására szükség van az eltitkolt jövedelem utólagos adóztatására, a törvény e célok érdekében szabályozza a becslést, mint vagyonosodási vizsgálatnak nevezhetõ adóellenõrzési módot. „A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelõ valós adó alapját valószínûsíti.” (ABH 2004, 398, 432.) A vagyonosodással összefüggõ adatok, tények feltárása a valós adóalap és az adó megállapítása érdekében történik. Ezért ezen eljárás a magántitokhoz való alapjog korlátozását eredményezheti, azonban ez az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos kötelezettség érvényesülése érdekében történik. Így az adózást érintõ titok, az adózó vagyoni adatainak megismerése az adóhatóság részérõl indokolt és szükséges, valamint a korlátozás az elérni kívánt céllal arányban áll. Az adóhatóság akkor alkalmazhatja a becslést, ha alapos gyanú merül fel, hogy az adóalany elvonta adózás alól jövedelme egy részét, és a 108. § (4) és (5) bekezdése értelmében olyan tényekre, körülményekre, bizonyítékokra, nyilatkozatokra korlátozódik a vizsgálat, amelyek az adóalap megállapítása szempontjából lényegesek.

A korlátozást tartalmazó rendelkezés alkotmányosságának további feltétele, hogy megfelelõ garanciákat is biztosítson az adózó számára. Ilyen a 108. § (2) bekezdése, amely elõírja, hogy az adóhatóságot terheli annak bizonyítása, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, valamint a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínûsítik. A feltárt adatok kapcsán a magántitok védelmére az Art. 53-54. §-ai adnak biztosítékot az adótitok (az adózást érintõ tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat) tekintetében az adóhatóság számára elõírt titoktartási kötelezettség szabályozásával.

Ebbõl következõen az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Art. 109. § (1) bekezdésében alkalmazott becslési eljárás az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt jogot a módszer céljához képest arányosan, garanciák mellett korlátozza, ezért e vonatkozásban az indítványt elutasította.”

2)

Az Art. 109.§/3/ bekezdés körében az Alkotmánybíróság kifejtette:

"Az Art. 109. § (3) bekezdését az indítványozók azért tartották az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébõl levezetett visszamenõleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközõnek, mert úgy értelmezték, hogy – a jogalkotásra vonatkozó alkotmányos rendelkezést megsértve – az Art. 47. §-ával ellentétben az adózó kötelezettségévé tette az iratok, bizonylatok elévülési idõn túli õrzését.
A Jat. 12. § (2) bekezdése szerint a jogszabály a kihirdetését megelõzõ idõre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. „Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minõsülhet az említett tilalomba ütközõnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenõlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenõlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése elõtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell”. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.]
A támadott rendelkezés az adóhatóság által becsült adóalap összegszerûségével szemben ad lehetõséget az ellenbizonyításra. [Az Art. 180. § (2) bekezdése folytán hatályon kívül helyezett, az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 66/H. § (3) bekezdésének szövege egyébként teljesen megegyezett az Art. 109. § (3) bekezdésével.] A 109. § (3) bekezdésének módosított szövegét, illetõleg az új (4) bekezdését a 2006. július 17-én hatályba lépett Ptvm. iktatta be, a 239. § (5) bekezdése értelmében azonban csak azokban az ellenõrzési eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben az adózó nyilatkozatában megjelölt vagyongyarapodás forrásának megszerzésére 2006. szeptember 15. napját követõen került sor. A 109. § (4) bekezdése a következõképp rendelkezik: „Az e § (3) bekezdésének alkalmazásában
a) közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálogjogi nyilvántartás, a gépjármû-nyilvántartás, az úszólétesítmény-nyilvántartás, a légijármû-nyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minõsülõ nyilvántartás;
b) szerzésnek minõsül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/vagy a birtoklás jogának megszerzése, illetve a bankszámlán (pénzforgalmi számlán), értékpapírszámlán történõ jóváírás.”
Az ellenbizonyítással összefüggõ szabály tehát nem tartalmaz az adózó számára olyan kötelezettséget, hogy iratait az Art. 47. § (3) bekezdésében foglaltakkal szemben [az Art. 164. § (1) bekezdésében meghatározott] 5 éves elévülési idõn túl õrizze, hanem egyrészt lehetõséget ad, hogy ezeket bizonyítékként felajánlja, másrészt az adóhatóság számára állít korlátot, hogy az elévülési idõn túl csak e feltárt adatokra nézve vizsgálódhat. Ha az adózó hivatkozik arra, hogy a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelõzõen szerezte meg, az erre vonatkozó, a (3) bekezdésben felsorolt közokiratok, adóbevallások, bankszámla kivonatok adataiba betekintést engedhet. Megjegyzi azt is az Alkotmánybíróság, hogy az Art. 47. § (1) bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazandó 44. § (1) bekezdése szerinti, megõrzendõ iratok – bizonylatok, könyvek, nyilvántartás – nem azonosak a 109. § (3) bekezdésében felsorolt iratokkal, amelyek közül a (4) bekezdésben megjelölt közhiteles nyilvántartásban, továbbá közokiratban, adóbevallásban, bankszámlán szereplõ adatok az illetékes hatóságoknál, bankoknál 5 éven túl is rendelkezésre állnak.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Art. 109. § (3) bekezdése alkalmazását a hatálybalépését megelõzõ idõszakra vonatkozóan a jogalkotó nem rendelte el, nem állapítható meg, hogy e rendelkezés alapján lezárt (teljesedésbe ment) jogviszonyokat kellene felülvizsgálni, továbbá az sem, hogy a támadott rendelkezést a hatályba lépésének idõpontjában már folyamatban lévõ ügyekben kellene alkalmazni.
Ezért a támadott rendelkezés nem sérti a jogbiztonság követelményét, így az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította."

***

ÖNADÓZÓ – az adózók lapja. Alapítva: 1989. Adó – Tb – Számvitel. Megjelenik minden hónap elsõ napján. Elõfizetés 2008-ra: 1.100,-Ft/hó ingyenes Áfa Kézikönyvvel, további e-kézikönyvekkel. Egy olvasói vélemény: "Ilyen összeszedett, aktuális problémákkal foglalkozó szaklappal még nem találkoztam. Szövegezése még az egyszerû földi halandók számára is érthetõ, egyértelmû. Nagyon sokat segített az eddigi munkámban." Önadózó, a nélkülözhetetlen munkatárs! Kiadó: ADÓNET.HU Zrt. Elõfizetés: info@adonet.hu 

Vissza az előző oldalra

Webáruház

Szabályzatok

Szabályzatok kategória összes termékének megtekintése

E-Könyvek

E-Könyvek kategória összes termékének megtekintése

Szakkönyvek

Szakkönyvek kategória összes termékének megtekintése

E-Start

Önadózó segítség az ügyek elektronikus intézéséhez.

Vissza az előző oldalra