APEH a tevékenységre jellemzõ keresetrõl

ART 2010-02-08

Nyomtatás

Forrás: www.apeh.hu

A piaci viszonyoknak megfelelõ díjazás nem elvárt vagy vélelmezett jövedelem, hanem a személyesen közremûködõ tag által, illetve az egyéni vállalkozó által a jogállására tekintettel ténylegesen elért jövedelemnek (a személyes közremûködõi díj és a kapott vagy fizethetõ osztalék, illetve a vállalkozói kivét és vállalkozói osztalékalap együttes összegének) a közteher-fizetés jogcíme szempontjából meghatározott azon része, amely az adott jogállásban folytatott tevékenység eredményének tudható be, és ezért annak megfelelõ közterheket kell viselnie.

______________________________________

ÖNADÓZÓ elõfizetéssel - lépéselõnyben az adózásban!

Önadózó - az adózók lapja. Adó, tb. számvitel a gyakorlatban havonta 64 nyomtatott oldalon. Megjelenik minden hónap elsõ napján. Hétezer könyvelõ irodának, vállalkozásnak és intézménynek szolgáltatunk havonta, 10 ezren olvassák rendszeresen heti hírlevelünket. Elõfizetési díj 2010. év 1-12. hónapra: 17.640,-Ft. Elõfizetõknek 20% szakkönyv vásárlási kedvezmény, ingyenes e-könyvek, e-Önadózó. Ügyfélszolgálat 1085 Budapest, József körút 53. Tel: 267 5010.

Elõfizetés: info@onadozo.hu

______________________________________

APEH tájékoztató a tevékenységre jellemzõ keresetrõl

A személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény 2010. január 1-jétõl hatályos szabályai szerint az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény (Eva) hatálya alá nem tartozó társas vállalkozás személyesen közremûködõ tagjának és az eva hatálya alá nem tartozó – a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó – egyéni vállalkozónak az adóév során felvett személyes közremûködõi díját, illetve az elszámolt vállalkozói kivétjét – ha az nem éri el a tevékenységére jellemzõ keresetnek megfelelõ összeget – a felvett osztalékból, illetve a vállalkozói osztalékalapból ki kell egészítenie, kivéve, ha közteherviselési kötelezettségének az egyszerûsített közteherviselésrõl szóló (Ekho) törvény szerint tesz eleget.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény (Tbj.) módosult rendelkezéseiben is új elõírás 2010. január 1-jétõl, hogy a „fõfoglalkozású” biztosított társas vállalkozónak és a „fõfoglalkozású” biztosított egyéni vállalkozónak (akkor is, ha evázók) havi átlagban legalább a tevékenységre jellemzõ kereset alapján kell járulékot fizetnie, kivéve, ha

* a járulékbevallásban bejelentést tesznek arról, hogy a tényleges jövedelem kisebb annál,
* közteherviselési kötelezettségének az egyszerûsített közteherviselésrõl szóló (Ekho) törvény szerint tesz eleget.

A járulékokat azonban e két esetben is legalább a minimálbér alapján kell megfizetni.

Amennyiben a személyes közremûködõi díj, illetve a vállalkozói kivét kiegészítése a Szja törvény szerint szükségessé válik, azt az eho-kötelezettség megállapításánál is figyelembe kell venni. Emellett az eva hatálya alá nem tartozó társas vállalkozásnál eho-alapnak minõsül a tevékenységében személyesen közremûködõ tag részesedésére jutó, osztalékként, részesedésként megállapítható, kifizethetõ, de ki nem fizetett, pozitív adózott eredmény meghatározott – szintén a tevékenységre jellemzõ keresettõl függõ – része is.

A tevékenységre jellemzõ kereset a Szja tv. a Tbj. és az Eho tv rendelkezéseinek alkalmazásában egyaránt azonos jelentésû fogalom: a fõtevékenységre jellemzõ, piaci viszonyoknak megfelelõ díjazást kell alatta érteni [Szja tv. 3. § 86. pont; Tbj. 4. § q) pont, 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 2/A. §].

A fõtevékenység a magánszemély által a társas vállalkozásban személyes közremûködõként, illetve egyéni vállalkozóként ténylegesen folytatott mindazon (akár egyidejûleg többféle) tevékenység összessége, amelynek az e minõségében történõ jövedelemszerzés – akár a tevékenység mennyisége, akár hatékonysága következtében – döntõen betudható.

A piaci viszonyoknak megfelelõ díj megállapításának módszerét az adózónak kell kiválasztania olymódon, hogy azt ellenõrzés esetén – ellenkezõ bizonyítás hiányában – elfogadhatóan alá tudja támasztani. Ehhez a Szja törvényben a szokásos piaci érték (ellenérték) meghatározására szolgáló módszerek bármelyikét alkalmazhatja [Szja tv. 3. § 9. pont].

A szokásos piaci érték meghatározására vonatkozó rendelkezés szerint 2010-tõl kifejezetten a személyes közremûködõi, egyéni vállalkozói tevékenységek szokásos piaci járandóságának megállapítására választható

    *      az az ellenérték, amely a tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakör, szakmai végzettség, gyakorlat stb. mellett az adott színvonalú, terjedelmû stb. tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné, figyelembe véve a magánszemély képzettségét, szakmai gyakorlatát, egészségi állapotát, tevékenységének többféleségét, fõ-, kiegészítõ- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kiesõ idõt stb. vagy
    *      a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételbõl a személyes közremûködõ(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összeg és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság, vagy
    *      a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételbõl a személyes közremûködõ(k) díja nélkül számított költségek levonásával meghatározott összeg 80 százaléka és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság.

Szokásos vállalkozói haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végzõ független felek összehasonlítható körülmények között elérnek, figyelembe véve a társas vállalkozás piaci helyzetét, kockázatait, versenyképességét, eredményességét, mûködési feltételeit (kezdés, szünetelés, megszûnés, elemi kár, hatósági intézkedés stb.) [Szja-tv. 3. § 9. pont].

Az elsõ (összehasonlító) módszer választása esetén a tevékenységre jellemzõ kereset megállapítása történhet például az adott térségre vonatkozó kereseti statisztikák alapján is. Az így kalkulált érték azonban természetesen nem lehet egy olyan magas fiktív összeg, amelyre a vállalkozás bevételei a költségeket is figyelembe véve nem nyújtanak fedezetet. Ugyanakkor olyan alacsony fiktív összeg sem lehet, amely mellett az alul-értékelt munkadíj következtében mesterségesen megnövelt nyereségbõl a társaság képes a szokásos vállalkozási hasznot meghaladó osztalékban (is) részesíteni a személyesen közremûködõ tagot, tagokat, vagy az egyéni vállalkozónak a szokásos hasznot és a beruházásait meghaladó összegû osztalékalapja lehet. Ezért a megfelelõ módszer kiválasztásáról minden esetben az elsõ módszerrel kombinált további két módszerrel megközelített kalkuláció eredményét is figyelembe véve célszerû dönteni.

A vállalkozás eredményességébõl kiinduló módszerek ajánlottak például az olyan esetekben is, amikor

* a bevételek között bérleti díj, tárgyi eszköz, nem anyagi jószág értékesítésének ellenértéke szerepel, amelyeket értelemszerûen nem lehet a személyes közremûködõ tevékenységének betudni;
* a társas vállalkozásnak több személyes közremûködõ tagja is van, és ezért az õ tevékenységeik arányait is figyelembe kell venni.

A második módszer választása különösen azok esetében célszerû, akik a vállalkozási kockázatokat a saját vagyonuk terhére viselik (pl. ügyvédek, bt-beltagok, egyéni vállalkozók), mert esetükben a kockázatok fedezetét képezõ bevételrész is a szokásos vállalkozói haszon részeként vehetõ figyelembe, és csak ha ezen felül is van osztalékként kivehetõ (vagy kivett) nyereségük, az már a személyes munkájuk ellenértéke akkor is, ha nem munkadíjnak nevezik. Ugyancsak ez a módszer ajánlott akkor, ha a vállalkozás eredményességében a jó hírnévnek betudható „felár” mutatkozik, amely szintén az adott vállalkozás szokásos hasznaként vehetõ figyelembe.

A társas vállalkozás tagjának személyes közremûködõi jogállását elsõdlegesen a tag és a társas vállalkozás között fennálló, okiratokkal (létesítõ okirat, szerzõdés, megállapodás stb.) igazolható jogviszony vagy jogszabály alapján lehet meghatározni. Ha azonban a tag tevékenységének lényeges tartalmi elemeibõl megállapítható tényállás alapján az elõzõektõl függetlenül is megvalósul a személyes közremûködés, úgy adózási szempontból a valós tartalomnak megfelelõen végzett tevékenység a mérvadó. Ha pl. a tag a társasággal munkaviszonyban áll, a személyes közremûködés nem vonatkozik azon tevékenységére, amelyet a munkaszerzõdése szerint munkaviszonyban lát el. Ebbõl azonban önmagában nem következik, hogy a társasággal munkaszerzõdést kötõ tag esetében nincs helye a személyes közremûködésre vonatkozó adó és járulék szabályok alkalmazásának. Ha a tag akár a társasági szerzõdés vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján, akár a munkaviszonyában ellátott tevékenységén kívül is közremûködik a társaság tevékenységében, és erre tekintettel a társaság a szokásos vállalkozási haszonból fizethetõ osztalékot meghaladó osztalékban (is) részesíti, indokolt lehet a személyes közremûködésként folytatott tevékenységre jellemzõ keresetnek megfelelõ személyes közremûködõi díjkiegészítés megállapítása.

A szja-szabályok szempontjából a személyes közremûködõi díj-kiegészítés, illetve a kivétkiegészítés meghatározásához, valamint az ehó-szabályok szempontjából a társas vállalkozást terhelõ ehó alapjának meghatározásához a tevékenységre jellemzõ keresetet és magát a kiegészítést, illetve ehó-alapot csak az adóév végén lehet véglegesen megállapítani, amikor már ismert a piaci viszonyoknak megfelelõ díj éves összegét befolyásoló összes körülmény, valamint az adóévben kifizetett személyes közremûködõi díj, osztalék, és/vagy az adózott eredmény, illetve a vállalkozói kivét és az osztalékalap éves összege. Több jogviszony esetén a személyes közremûködõi díj-kiegészítést megállapító társas vállalkozást a tag az egyes jogviszonyokban megállapított piaci kereset alapján maga választja ki. Ehhez mindegyik társas vállalkozásnál, ahol személyesen (is) közremûködik, meg kell majd állapítani a személyes közremûködésként folytatott fõtevékenység piaci viszonyoknak megfelelõ éves díjazását, de a törvényben elõírt igazolás kiadására és az adatszolgáltatásra természetesen csak az a társas vállalkozás lesz köteles, amelynél – a magánszemély nyilatkozata szerint – a díjazás a legmagasabb.

Az elõzõekkel szemben a járulékfizetés az adóév során folyamatos kötelezettség, amelynek a tevékenység piaci értéke után történõ teljesítéséhez a fõtevékenységre jellemzõ, a piaci viszonyoknak megfelelõ díjazás értékérõl a járulékfizetési kötelezettséghez igazodva havonta (elsõ ízben 2010. február 12-éig ) szükséges dönteni. Emiatt elõfordulhat, hogy a több társas vállalkozásban is személyesen közremûködõ tag esetében a személyes közremûködõi díj-kiegészítés nem feltétlenül annál a vállalkozásnál lesz a legmagasabb, amelyben a társas vállalkozó a tárgyév január 31-éig tett nyilatkozat alapján „fõfoglalkozású” vállalkozóként a járulékokat megfizette (Tbj. 31. § (5) bekezdés).

A tevékenységre jellemzõ keresetrõl a tbj-szabályok szempontjából célszerû olyan döntést hozni, amelynek következtében a bevallott járulék-alap várhatóan megfelel majd az adóév végén megállapítható értéknek. Ha ugyanis ez utóbbi alacsonyabb lenne az év közben választottnál, a megfizetett járulékok emiatt nem kérhetõk vissza, míg ellenkezõ esetben a különbözet után az Eho törvény rendelkezései szerint ehot kell fizetni, amely ellátásra nem jogosít. Több társas vállalkozás tagja esetében a tevékenységre jellemzõ kereset szerinti foglalkoztatói járulékfizetésre kiválasztott társas vállalkozásról szintén elõzetesen hozott döntés esetében is célszerû arra törekedni, hogy a szja-és a tbj-szerinti kötelezettség ugyanott legyen, mert ha utóbb a kiválasztott társas vállalkozás nem lesz azonos azzal, ahol társas vállalkozó személyes közremûködésként folytatott fõtevékenységének piaci értéke a legmagasabb, az elõbbinél bevallott járulékalap nem vehetõ figyelembe az utóbbinál jelentkezõ (ellátásokra nem jogosító) eho-kötelezettség meghatározásánál (Eho tv. 3 § (2) bekezdés).

A díjkiegészítésre az Eho törvény 3. § (1) bekezdés ab) alpontja alapján számított egészségügyi hozzájárulást az Eho törvény 11. § (10) bekezdése alapján a társas vállalkozás a díjkiegészítésrõl adott igazolás napját követõ hónap 12-éig (azaz február 12-éig) kell bevallani és megfizetni. Az Eho törvény 3. § (4) bekezdése szerint megállapított ehót a 2009. évi LXXVII. törvény 224. § (2) bekezdése alapján elsõ alkalommal a beszámoló közzétételére elõírt határidõt követõ hónap 12-ig kell bevallani és befizetni.

A Szja törvény szerint a társas vállalkozásnak a személyes közremûködõ magánszemély tevékenységére jellemzõ keresete, illetve az egyéni vállalkozónak a tevékenységére jellemzõ keresete meghatározásánál figyelembe vett körülményekrõl, szempontokról feljegyzést kell készítenie. (Ezt elegendõ havonta a járulék-bevalláshoz és év végén az adóbevalláshoz elkészíteni). A több társas vállalkozásban személyes közremûködõ, illetve személyes közremûködõként és egyéni vállalkozóként is tevékenységet folytató magánszemélynek valamennyi tevékenységére jellemzõ keresetérõl ugyancsak feljegyzést kell készítenie. A feljegyzéseket az adózással összefüggõ iratokként az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig meg kell õrizni [Szja tv. 16. § (8) bekezdés; 25. § (7) bekezdés].

Forrás: www.apeh.hu

***

Egyéni vállalkozók és egyéni cégek kézikönyve 2010

Ez a könyv összefoglalóan tartalmazza mindazt, amit az új szabályok szerinti egyéni vállalkozásról és az egyéni cégrõl tudni kell. Szerzõ: Dr.Szabó Tibor ügyvéd adószakértõ, az Önadózó újság fõszerkesztõje. Formátum: hagyományos nyomdai elõállítású könyv. Terjedelem: 280 oldal. Kiadó: Adónet.hu Zrt. Megjelent: 2010 január 20-án. Ára: 4.900,-Ft + 740,-Ft szállítási költség összesen: 5.640,-Ft.

Megrendelés: info@onadozo.hu

Vissza az előző oldalra