1. Főoldal
  2. Hírek
  3. EGYÉB ADÓK
  4. Helyi iparűzési adó bevallása a 2023-as évről

Helyi iparűzési adó bevallása a 2023-as évről

EGYÉB ADÓK 2024-05-12

Nyomtatás
Forrás: Önadózó | Szerző: dr. Kovács Attila

Címkék: helyi iparűzési adó bevallása, HIPA

Támpontok a helyi iparűzési adó 2023. adóévre és a 2024. évben kezdődő előlegfizetési időszakra történő megállapításához és bevallásához

Jelen írásunk a 2023. adóévi iparűzési adó, valamint a 2024. évben kezdődő előlegfizetési időszak adóelőlegének megállapításához és bevallásához valamennyi vállalkozó számára fontos ismereteket ad. Emellett bemutatjuk az egyszerűsített adóalap-megállapítások módok egyes sajátosságait, valamint az egyéni vállalkozók adómegállapítással kapcsolatos kötelezettségei teljesítéséhez gyakorlati támpontokat nyújtunk, mindezt számos példán keresztül.

I. Az adóévi adó, az előlegfizetési időszak adóelőlegének megállapítása és bevallása

1. Kiindulópont 

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 35. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén végzett vállalkozási (iparűzési) tevékenység. A Htv. 37. § (1) bekezdése alapján a vállalkozó [Htv. 52. § 26. pont] azon önkormányzat illetékességi területén végez iparűzési tevékenységet, ahol székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén, telephelyén kívül folytatja. Az önkormányzat illetékességi területe alatt értendő egyrészt a települési önkormányzat illetékességi területe [Htv. 52. § 57. pont], másrészt a különleges gazdasági övezetbe tartozó terület esetén a vármegyei önkormányzat illetékeségi területe [Htv. 52. § 58. pont]. Hivatkozott anyagi jogszabályhelyekből következően a vállalkozót iparűzési adókötelezettség, s annak részelemét képező eljárási kötelezettségek – az adóalap-megosztás kivételével – a székhelye [Htv. 52. § 41. pont], illetve telephelye(i) [52. § 31. pont a)-e) alpont] szerinti önkormányzat illetékességi területén (egyszerűn településen) terheli. 

A Htv. szerinti telephely minden esetben egy adott - székhelyen kívüli - magyarországi településsel vagy/és a „külföld egészével” azonosítható. Ez azt is jelenti, hogy az iparűzési tevékenység településen való - ingatlan-nyilvántartás szerinti több helyrajzi számú ingatlanhoz kapcsolódó (pl. üzem, iroda, raktár, termőföld, bérbe adott ingatlan) – gyakorlása helyszíneinek számától függetlenül a település egésze tekintendő Htv. szerinti telephelynek. 

Az önadózásos iparűzési adónem alanya az adóévi adó, az előleg-fizetési időszak adóelőlegének megállapítására, bevallására és – törvényi és/vagy rendeleti adóelőny érvényesítésének hiányában – megfizetésére kötelezett. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó vállalkozó az iparűzési adóban az adómegállapítási, bevallási, adófizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint teljesíti [Htv. 42/F. §].  

Fentiek alapján, ha egy vállalkozónak a székhelye szerinti településen kívül másik (legalább egy) településen Htv. szerinti telephelye van, akkor - az iparűzési adót bevezető önkormányzati rendelet hatálya alatt - településenként alanya és kötelezettje az adónemnek. A vállalkozó azonban azon magyarországi önkormányzat illetékességi területén, amelynek önkormányzata - a 2023. naptári év során mintegy 400 településen - nem vezették be az iparűzési adót, továbbá „külföldi telephelye” kapcsán nem alanya az iparűzési adónak, így ezen településekre, illetve a „külföldre” - a vállalkozási szintű adóalap megosztásán kívül más – eljárási kötelezettség nem terheli.  

A Htv. a helyi adóval kapcsolatos adóigazgatási hatáskör gyakorlására jogosult és kötelezett szervezetet illetően külön szabályozást tartalmaz. A Htv. 9. § (1) bekezdése alapján iparűzési adóügyben, annak a helyi önkormányzatnak az adóhatósága jár el első fokon (mint önkormányzati adóhatóság), amelyik az adót bevezette, míg hivatkozott § (2) bekezdése alapján a különleges gazdasági övezetbe tartozó területen lévő iparűzési adóalanyok vonatkozásában a Nemzeti Adó- és Vámhatóság (NAV) jár el. [A továbbiakban adóhatóság alatt az önkormányzati adóhatóság és a különleges gazdasági övezetbe tartozó terület (Göd, Mosonmagyaróvár, Iváncsa, Rácalmás) esetén a NAV értendő.]

2. A bevallás határideje és benyújtásának módja 

Az adózó fő szabályként

a) az általános adóalap-megállapítást alkalmazóként [Htv. 39. § (1) bekezdés], illetőleg kiva-alanyként a rá irányadó egyszerűsített adóalap-megállapítást [Htv. 39/B. §] választóként,

b) a Htv. 39/A. §-a szerinti (tételes iparűzési adóalap szerinti) adózásra 2024. évtől áttérőként, valamint a tételes iparűzési adóalap szerinti adózást korábban választóként a 2023. évre bevallás benyújtására kötelezettként, vagy említett kötelezettség nélkül

a megelőző adóévre önadózással megállapított iparűzési adóról – előbbi esetben az Art. 2. mell. II/A/1/a) pontja, míg utóbbi esetben a Htv. 39/A. § (4) bekezdése alapján - az adóévet követő év ötödik hónap utolsó napjáig köteles a bevallást benyújtani. Mindez a naptári évvel azonos üzleti éves adózónál azt jelenti, hogy a 2023. évben kezdődött (365 naptári nappal azonos vagy annál rövidebb időszakra vonatkozó) adóévről szóló bevallás 2024. május 31-ig nyújtandó be.

Az adózó a megelőző adóévi iparűzési adó bevallásával – a soron kívüli, a különös szabályok alá eső [Art. 52-53. §], valamint a Htv. szerinti egyéb záró bevallások esetei kivételével – egyidejűleg

  • az előző bekezdés a) pontjában nevesített esetekben a bevallás-benyújtás törvényi határidejét követő második hónap 1. napjától kezdődő (keresztféléves, 12 hónapos) adóelőleg-fizetési időszakra vonatkozóan első és második előlegrészletként,
  • azelőző bekezdés b) pontjában nevesített esetekben a 2024. naptári évben kezdődő adóévre, amely azonos az adóelőleg-fizetési időszakkal

adóelőleget köteles megállapítani és bevallani. Az előbbi esetben két adóelőleget, míg az utóbbi esetben egy adóelőleget kell a 23HIPAK_M-EL nyomtatvány A) blokkjában rögzíteni.  

Az adózó a megelőző adóévi iparűzési adóról és a folyó évben kezdődő előlegfizetési időszak adóelőlegéről a bevallást – általános szabályként - a NAV által biztosított elektronikus felületen a 23HIPAK nyomtatvány kitöltésével köteles benyújtani [Htv. 42/D. § (1) bekezdés]. A 2018-2022. adóévre korábban benyújtott iparűzési adóbevallás(ok) kijavítása, önellenőrzéssel való helyesbítése szintén a NAV rendszerében lehetséges. 

Az általános szabálytól eltérve, az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély adóalany (mezőgazdasági őstermelő, családi gazdaság tagja) az adóbevallást papír alapon is benyújthatja [Htv. 42/D. § (4) bekezdés]. Mégpedig a vállalkozó székhelye, telephelye szerinti önkormányzati adóhatósághoz, míg a különleges gazdasági övezetbe tartozó területen székhellyel, telephellyel rendelkező vállalkozó a NAV-hoz. Ekkor a 23HIPAK nyomtatvány közvetlenül az illetékes adóhatóságtól szerezhető be, vagy az önkormányzat/NAV honlapjáról tölthető le.  

A 2023. évre is ún. kötegelt 23HIPAK nyomtatvány áll rendelkezésre, így vállalkozóként és adóévenként 1 kötegelt bevallási nyomtatvány benyújtása szükség, amely 1 „A” lapból, illetve székhely/telephely „településre” vonatkozóan „M” lap(ok)ból áll. A benyújtott bevallás szortírozását a NAV informatikai rendszere végzi, így az adóalany adóztatására illetékes adóhatóság az „A” lapot és a „településre” vonatkozó M lapot kapja meg. 

A nyomtatványhoz az adóbevallás teljesítését segítő automatizmusok és ellenőrző mechanizmusok tartoznak, amelyek széles körű automatizálást tesznek lehetővé a székhelyre és a telephely(ek)re vonatkozó adatok viszonylatában. Ennek következtében az adminisztrációs és számítási hibák a bevallás elkészítése közben kiderülhetnek. A kötegelt nyomtatvány biztosítja, hogy a székhely mellett minden telephelyet egy adóbevallásban kezeljen a vállalkozó. 

Az adózó képviseletét ellátó személy [az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény 14-21. §] akkor jogosult a NAV rendszerében az iparűzési adóbevallási nyomtatványt benyújtani, ha ezen adóhatóság hatáskörébe tartozó bármely (központi) közteherrel összefüggő eljárása kapcsán érvényes képviseleti jogosultsággal rendelkezik, azaz, az „EGYKE” rendszerében nyilvántartottként szerepel. 

Ha az adózónak a megelőző adóévre törvényi, vagy/és rendeleti adóelőny (mentesség, kedvezmény, adócsökkentés) alkalmazásaként az adóévi adója 0 Ft, akkor az előleg-fizetési időszakra eső kettő, vagy egy esedékességi időpontra szintén 0 Ft adóelőleget állapít meg és vall be. Kivéve, ha a bevallás-benyújtás adóévében adóelőny már nem illeti meg, akkor az adóelőleg összegét – a Htv. 41. § (7) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – az adóelőny megszűnésének figyelembevételével köteles megállapítani és bevallani.

3. Speciális ismérvek 

3.1. Az adó összege nem kerekíthető 

Az iparűzési adóban az adóévi adót, az előleg-fizetési időszak adóelőlegét – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - forintban kell megállapítani, bevallani – az Art. 66. § (1) bekezdés első fordulata szerint az e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettséget forintban kell teljesíteni - és megfizetni, eltérőn például az általános forgalmi adó, a társadalombiztosítási járulék 1 000 Ft-ra történő kerekítésétől. Az iparűzési adó, adóelőleg összege kerekítésnek – kógens, illetve diszpozitív szabályozás hiányában - nincs helye. Ebből következően az iparűzési adó/adóelőleg összege sem az adóbevallásban, sem az adóhatósági ellenőrzés realizálásaként hozott határozatban, a bevallás feldolgozásaként a folyószámlán kerekítéssel jogszerűen nem rögzíthető.   

3.2. A benyújtott adóbevallás joghatása 

Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jogszabályoknak és a tényállásnak megfelelően benyújtott adóévi adó, és az előlegfizetési időszakra vonatkozó adóelőleg bevallása végrehajtható okirat. Az adóévi adó címén a bevallásban adóévi adóként megállapított adó és az adóévre adóelőlegként ténylegesen megfizetett adó összegének pozitív különbözetét a bevallás benyújtására előírt törvényi határidőig (esedékességig) kell megfizetni a jogkövetkezmény (késedelmi pótlék felszámítása, adóvégrehajtás megindításának) elkerülése érdekében.

A benyújtott adóbevalláson, mint végrehajtható okiraton alapuló adó, adóelőleg esedékességkor való teljesítésére nincs kihatása annak, hogy az adóhatóság a beérkezett adóbevallást feldolgozta-e, a fizetendő adó/adóelőleg összegét a folyószámlán előírta-e az esedékességi időpont(ok)ra, vagy a fizetendő adóelőleg összegére és a fizetés határidejére vonatkozó külön értesítést – jogszabályi kötelezettség nélkül - küldött-e adózó részére. 

Ha az adózó a 2023. évben kezdődő adóévre iparűzési adóelőlegként több adót fizetett meg, mint az adóbevallásban megállapított adóévi adó összege, akkor a többletként megfizetett adót, mint túlfizetést – akkor is, ha a bevallást a törvényi határnap előtt nyújtotta be – az adóévet követő év ötödik hónapjának utolsó napjától igényelheti vissza [Art. 3. mell. II/A/1/c) pont második fordulata], mégpedig az Art. adó-visszatérítésre vonatkozó szabályai alapján. 

3.3. A hibásan, hiányosan benyújtott adóbevallás lehetséges „korrekciói”, adóhatósági jogkövetkezmények 

Ha az adózó adóbevallását az adó alapja, vagy összege tekintetében hibásan, hiányosan nyújtja be, akkor azt önellenőrzéssel – mégpedig új adóbevallás benyújtásával – jogosult, illetőleg jogkövető magatartás teljesüléséhez köteles helyesbíteni az Art. 54. §-ában és 56. §-ában foglaltak alapján. (Az Art. alkalmazásában [7. § 22. pont] hibás bevallás: az a bevallás, amelynél számítási hiba vagy más hasonló elírás miatt kijavításnak van helye, vagy a bevallás adóhiányt nem eredményező hiányosságát az adóhatóság tárja fel.) 

Az adózó az adó alapját vagy összegét nem értintő bevallási hibát, hiátust az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII.28.) Korm. rendelet [a továbbiakban: Korm. rendelet) 18. § (7) bekezdése alapján új adóbevallás benyújtásával kijavíthatja. 

Az adóhatóság az adózót felhívhatja önellenőrzés elvégzésére, egyrészt a támogató eljárás keretében [Art. 139. § (1) bekezdés a) pont], másrészt, ha az adózó bevallásának adatai és az adóhatóság rendelkezésére álló adatok alapján az adózó terhére mutatkozó eltérést állapít meg vagy valószínűsít [Art. 140. § (1) bekezdés]. 

Az adóhatóság lehetőségei és kötelezettségei adóbevallás elmulasztásának észlelése, illetőleg adóbevallás feldolgozása alkalmával feltárt hiba, hiányosság esetén

A Korm. rendelet 18. § (1) bekezdése szerint az adóbevallás helyességét – önadózásos adónem - esetén az adóhatóság megvizsgálja, a számítási hibát és más hasonló elírást kijavítja, és ha a kijavítás az adófizetési kötelezettség vagy az adó-visszatérítés összegét érinti, az adózót a kijavítástól számított harminc napon belül értesíti. Hivatkozott § (2) bekezdése szerint, ha az adózó a kijavítással nem ért egyet, az értesítés kézhezvételét követő 15 napon belül egyeztetés végett az adóhatósághoz fordulhat, eredménytelen egyeztetés esetén az adóhatóság az eljárást megindítja, és az adót határozattal állapítja meg. Ekkor a bevallás kijavítása nem minősül ellenőrzésnek, az ennek során hozott határozat nem minősül utólagos adómegállapításnak.

A Korm. rendelet 18. § (6) bekezdése alapján, ha az adóbevallás az adózó közreműködése nélkül nem javítható ki, vagy az adóbevallásából olyan adat hiányzik, amely az adóhatóság nyilvántartásában sem szerepel, az adózót az adóhatóság 15 napon belül - megfelelő határidő tűzésével - hiánypótlásra szólítja fel.

Az Art. 221. § bekezdés (1) a)-b) pontjaiban foglaltak alapján, ha adózó a törvényi határidőig adóbevallást nem, avagy hiányosan, hibásan nyújtja be, akkor őt az adóhatóság első alkalommal, szankció mellőzésével, 15 napos határidő tűzésével végzésben hiánypótlásra kötelezi [Ha adózó az az „első” hiánypótlási felhívásnak határidőn belüli nem, illetve nem jogszerűen tesz eleget, akkor az adóhatóság a természetes személy adózót (értve ezalatt az egyéni vállalkozót, mezőgazdasági őstermelőt is) 50 000 forint, a nem természetes személy adózót 100 000 forint (fix összegű) mulasztási bírsággal sújtja és - a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - 15 napos határidő tűzésével, határozatban ismételten felhívja az adókötelezettség jogszerű teljesítésére.  [Art. 221. § (2) bekezdés]. A „második” hiánypótlási felhívás eredménytelen eltelte után az adóhatóság (fix emelt összegben) a természetes személy adózót 200 000 forint, a nem természetes személy adózót 500 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezi és felhívja 15 napos határidő tűzésével az adókötelezettség jogszerű teljesítésére [Art. 221. § (3) bekezdés].

Ha az adózó adóbevallását a törvényi határidőt követően az adóhatóság felhívására, avagy anélkül nyújtja be – az igazolási kérelemnek helyt adó véglegessé vált adóhatósági döntés esetétől eltekintve -, akkor a késedelem következményeként az adóhatóság az Art. 220. §-a alapján mulasztási bírságot állapíthat meg terhére.

Adóbevallás hiányában az adóhatóság az előző adóévi iparűzési adót, illetőleg az előleg-fizetési időszak adóelőlegét adóellenőrzés eredményeként [Art. 146. §] határozatban - az esedékességig meg nem fizetett adót, adóelőleget adóhiányként [Art. 217. § (1) bekezdés] – jogosult megállapítani. Ha az adózó által (határidőben) benyújtott iparűzési adóbevallás az előleg-fizetési időszakra adóelőleget nem, vagy nem a tényállásnak és az irányadó jogszabályhelyeknek (pl. Htv. 41. §) megfelelő összegben tartalmaz - kizárólag e tekintetben hiányos -, akkor az adóhatóság az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló jogkövetési vizsgálat keretében határozattal jogosult az adóelőlege(ke)t megállapítani. 

3.4. Adóalap-megosztásra vonatkozó számításoknál a kerekítési szabály alkalmazásának korlátozása

A Htv. melléklete (Melléklet) valamennyi megosztási módszernél érvényesítendő, technikai rendelkezéseket is tartalmaz, így

  • az egyes településekre eső adóalapok együttes összege egyenlő a vállalkozó adóalapjának összegével, azzal, hogy ezen szabályt nem kell alkalmazni, ha kizárólag a kerekítési szabályok alkalmazásának kötelezettségéből eredően keletkezik eltérés [3. pont],
  • az adóalap-megosztásra vonatkozó számításokat – a kerekítés általános szabályai alapulvételével – hat tizedesjegy pontossággal kell elvégezni [5. pont]. 

A több tíz/száz/ezer telephellyel rendelkező vállalkozások esetén a megosztási arányszámok jellemzően csak hatnál több tizedes jeggyel fejezhetőek ki igazán pontosan. Az arányszám hat tizedes jegynél történő lefelé kerekítése a legtöbb vállalkozás esetén ugyan nem gyakorol tényleges hatást az egyes településekre jutó adóalapok összegére, azonban a jelentős vállalkozási szintű adóalappal és számos telephellyel rendelkező vállalkozások esetén előfordul, hogyha az arányszámból kerekítéssel leválasztott töredékrészt az adóalapra vetítjük, akár néhány ezer/tízezer forint eltérés mutatkozik. 

Fentiek következtében a korábbi években előállt olyan helyzet, amikor a vállalkozó egyes telephelyeire számított adóalapjainak összege a kerekítési szabály alkalmazása miatt kevesebb volt, mint a vállalkozási szintű adóalap összege. Az eltérés megszüntetésére kialakult gyakorlati megoldásként a vállalkozó az egyes telephelyire számított adóalapjainak összege és a vállalkozási szintű adóalap közötti különbséget a megosztási arányszám ismételt alkalmazásával újból felosztotta az egyes települések között. Erre azonban – különösen, ha a két érték közötti különbözet elhanyagolható – nem igazán volt kötelezhető a vállalkozó, hiszen jogkövető magtartással, a Melléklet 5. pontjának alkalmazásával állt elő a különbözet. 

Az ismertetett korábbi gyakorlat megszüntetése érdekében – 2024. január 1-jei hatállyal - módosult a Melléklet 3. pontja. Ennek joghatásaként a Htv. kizárólag a kerekítési szabályok alkalmazása miatt előálló különbség tekintetében felmentést ad azon előírás alól, hogy az egyes településekre eső adóalapok együttes összege egyenlő a vállalkozó adóalapjának összegével. Ezen jogszabályhely eljárásjogi természetű, mindez azt jelenti, hogy a 2023. adóévi iparűzési adó alapjának (2024. naptári évben való) megosztása során alkalmazandó.

II. Egyszerűsített adóalap-megállapítási módok alkalmazásához néhány sajátosság

1. Kisvállalkozók tételes adóalap szerinti adózása esetén 

A Htv. 39/A. §-a (2023. évtől) tartalmazza a tételes iparűzési adóalap szerinti adózási (normaszövegben egyszerűsített adóalap-megállapítási) mód szabályait. [Az előbbi elnevezés helyesebb, mivel a három tételes adóalapot maga a törvény rögzíti, az adózónak (a teljes adóévre) nem kell az adóalapot megállapítania.] 

A Htv. alkalmazásában kisvállalkozó az a vállalkozó, akinek/amelynek a 12 hónappal azonos adóévi bevétele – ezalatt az Szja tv. hatálya alá tartozó vállalkozás esetén az Szja tv. szerinti bevétel, a Kata tv. hatálya alá tartozó vállalkozás esetén a Kata tv. szerinti bevétel, míg más vállalkozások esetén a Htv. szerinti nettó árbevétel értendő - nem haladja meg a

a) 25 millió forintot (általános bevételi korlát),

b) az Szja tv. szerinti kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végző átalányadózó esetén a 120 millió forintot (speciális bevételi korlát). 

1.1. Az adózási mód választásáról nyilatkozatot (bejelentést) kell tenni 

A tételes iparűzési adóalap szerinti adózási mód folyó adóévre/-től való választásáról első alkalommal nyilatkozatot (bejelentést) kell tenni az adóhatósághoz. Ezen adózási mód alkalmazása – az általános adóalap-megállapítás [Htv. 39. § (1) bekezdés], vagy a kiva-alany által választható egyszerűsített adóalap-megállapítási mód helyett a bevételi értékküszöb teljesülése esetén - az adózó döntésétől függ, nem törvényi kötelezettség. 

A nyilatkozatot (bejelentést)

a) fő szabályként a megelőző adóévről szóló iparűzési adóbevallásban, az adóév ötödik hónap utolsó napjáig (naptári éves adózó esetén május 31-ig) [első alkalommal a 23HIPAK_A-NY-01 A) blokk 9. pont melletti mező kitöltésével (1-es értéket jelölve)],

b) a jogelőd nélkül létrejött vállalkozónak az első adóévről szóló iparűzési adóbevallásban – az első adóévre is - az adóév ötödik hónap utolsó napjáig,

c) az iparűzési tevékenységet a településen – nem jogelőd nélkül – év közben (tipikusan új telephely létesítésével, székhely áthelyezésével) kezdő adózónak bejelentkezési, változásbejelentési nyomtatványon [V/1. pontnál X tételével jelölve] 15 napon belül

kell benyújtani az adóhatósághoz.

A tételes adózási mód választására vonatkozó nyilatkozat a vállalkozás szintjén vált ki joghatást, azaz mind a székhely, mind a telephely szerinti településre azonos adóalap-megállapítási módot (eredményez. [Megjegyzem, a 23HIPAK nyomtatvány „A” jelű lapjai valamennyi iparűzési adókötelezettséggel érintett (székhely, telephely szerinti) adóhatósághoz eljutnak a NAV rendszeréből.]

Jogelőd nélkül kezdő vállalkozás választása

A Htv. 39/A. § (4) bekezdés a) pontja szerint az adóköteles tevékenységét jogelőd nélkül kezdő kisvállalkozó az első adóévről szóló adóbevallásban az első adóévre is az adóévet megelőző adóévről szóló bevallási nyomtatványon az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig jelenti be (nyilatkozik) az adóhatóság számára a tételes iparűzési adóalap szerinti adózás választásáról.

Idézett jogszabályhely értelmében a jogelőd nélkül létrejött – példaként naptári évvel azonos üzleti éves - vállalkozás az első adóévről szóló adóbevallásában (HIPAK nyomtatványon) az első adóévre (utólagosan) és/vagy a folyó adóévtől kezdődő adóévre az adóév május 31-ig nyilatkozhat a tételes iparűzési adóalap szerinti adózás választásáról. Azaz, a jogelőd nélkül létrejött adóalany dönthet úgy, hogy az első adóévére és a folyó adóévére egyaránt, illetőleg kizárólag az első adóévére vagy a folyó adóévtől kezdődő adóévre tételes adóalap szerint adózik.

Példa

Egy vállalkozó 2023. szeptember 1-jével jött létre (egyéni vállalkozó a róluk vezetett nyilvántartásba való bejegyzéssel, míg gazdasági társaság létesítő okirata alapján a cégjegyzékben való bejegyzéssel), a megelőző (tört időszakra 2023.09.01.-2023.12.31., mint) adóévre és a 2024.01.01-től kezdődő adóévre egyaránt a Htv. 39/A. §-a szerint kíván adózni. Ehhez a 23HIPAK nyomtatványon

  • az A-NY-01 lap A) blokk 9. pont melletti sor kitöltésével [négyzetben „1-es értéket jelöl”) a 2024. adóévre (adóévtől),
  • az A-NY-01 lap C) blokk 22. pont melletti sor és az A-EGY lap E) blokk kitöltésével az első (2023.) adóévre

tételes adóalap szerinti adózás választásáról nyilatkozik.  

1.2. A nyilatkozat érvényessége, visszavonása és joghatása, a határidő elmulasztásának jogkövetkezménye

A kisvállalkozó nyilatkozata az adóév (legalább egy adóév, kivéve a jogelőd nélkül létrejött vállalkozást, amelynél lehet két adóév) egészére – a nyilatkozat megtételének időpontjában folyó adóévtől kezdődően – érvényes, azaz joghatással bír.

Például, ha a vállalkozó a 2023. adóévről 2024. május 31-ig benyújtott bevallásában, vagy évközi telephelylétesítés (pl. 2024.05.20.) esetén 15 napon belül változásbejelentési nyomtatványon nyilatkozatot tesz, annak érvényessége a 2024. évben kezdődő adóév egészére (előbbi esetben a teljes adóévre, míg utóbbinál a 2024.05.20. naptól kezdődő (tört)adóévre minimum fennáll.

Önadózásos adónem esetén a benyújtott adóbevallás – így az abban tett nyilatkozat - az Avtv. 29. § (1) bekezdés 2. pontja alapján, míg a benyújtott bejelentkezési, változásbejelentési nyomtatvány – így az abban tett nyilatkozat – a Htv. 39/A. § (4) bekezdés záró szövegének utolsó mondata alapján végrehajtható okirat.

Ha a kisvállalkozó már nem kíván tételes iparűzési adóalap szerint adózni valamely adóévre (például a 2024. adóévtől), akkor korábban tett nyilatkozatát visszavonja oly módon, hogy az adóalap-megállapítási mód változtatására irányuló döntését az adóév ötödik hónap utolsó napjáig (bevallási, vagy változásbejelentési nyomtatványon) bejelenti az adóhatóságnak. (Hangsúlyozandó, az adóévre már megtett nyilatkozat csak az azt követő adóévre vonatkozóan vonható vissza joghatás kiváltására alkalmas módon.) Ekkor a nyilatkozattétellel (bejelentéssel) egyidejűleg az adózó az adóelőlegfizetési (pl. 2024.01.01. – 2025.06.30. közötti) időszakra adóelőleget köteles bevallani, az iparűzési adóelőleg két részletben – az első (megelőző adóévi adóval azonos összegű) részlet az adóév ötödik hónap utolsó napján, a második (megelőző adóévi adó fele) részlet a következő adóév harmadik hónap 15. napján – esedékes.

A korábban tett nyilatkozat érvényét veszíti – annak adózó általi visszavonásán túl – akkor is, ha például az egyéni vállalkozó e tevékenységét megszűnteti, az egyéni vállalkozó tevékenységét 2024. január 1-jét követően egybefüggően 180 napot meghaladó időtartartamra szünetelteti, telephely évközi megszűntetése, továbbá székhelyáthelyezés esetén a régi székhely megszűnése napjával.

A tételes iparűzési adóalap szerinti adózás választásáról szóló nyilatkozat (bejelentés) megtételének elmulasztása esetére a Htv. 39/A. § (4) bekezdés

  • a) pontja („az adóévet megelőző adóévről szóló bevallási nyomtatványon az adóév ötödik hónap utolsó napjáig”), illetve
  • b) pontja (változás-bejelentési nyomtatványon az iparűzési adókötelezettség – településen való – keletkezésétől számított 15 napon belül [Art. 18. §])

nem tartalmaz jogvesztéssel járó, avagy arra utaló normaszövegrészt. (Megjegyzem, az adóévi iparűzési adóbevallás benyújtásának általános határideje [Art. 2. mell. II/A/1/a) pont] sem jogvesztő határidő.)

„Jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.” (Ptk. 6:21. §) A jogvesztés súlyos következménye csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján állhat be, ha a jogszabály nem tartalmaz ilyen rendelkezést a határidő-számítás vonatkozásában, akkor a mulasztás kimenthető.” (lásd Kúria 2/2015. PJE határozat)

A törvényi határidőig be nem nyújtott nyilatkozat – az igazolási kérelemmel együtt benyújtott nyilatkozat esetén, az igazolási kérelemnek helyt adó és véglegessé vált adóhatósági döntés kivételével – utólag azonban nem pótolható az adott adóévre.

Az Air. 53. § (1) bekezdése szerint, aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az önhibáról azonban csak magánszemély adózó (pl. annak kórházi ápolása, huzamosabb külföldi tartózkodása) esetén beszélhetünk, míg a nem magánszemély adózó, illetve bármely adózó képviselője (pl. törvényes képviselő, meghatalmazott) esetén nem. Az igazolási kérelmet az Air. 53. § (3) bekezdése alapján

  • a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy a határidő utolsó napjától számított, az igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon, de legfeljebb 45 napon belül,
  • a bevallási határidő elmulasztása esetén a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő 15 napon belül, a bevallás pótlásával egyidejűleg

lehet előterjeszteni. Előbbi esetben bejelentkezési/változásbejelentési nyomtatványon, míg utóbbi esetben adóbevallási nyomtatványon pótolható a nyilatkozat megtétele.  

Az Art. 54. §-a alapján adózó az önadózás útján megállapított és bevallott adóévi iparűzési adó összegét, alapját önellenőrzéssel helyesbítheti. Hivatkozott § (3) bekezdése szerint nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt – a Htv. 39/A. §-a szerinti adózási mód egyértelműen választható –, és azt önellenőrzéssel változtatná meg. Idézett jogszabályhelyekből következően

  • önellenőrzés benyújtásával a nyilatkozat utólag nem pótolható, továbbá
  • az előző adóévről szóló iparűzési adóbevallásban tett nyilatkozat önellenőrzéssel nem helyesbíthető (nem változtatható meg).

A nyilatkozat egyéb módon (tipikusan e-papír szolgáltatás igénybevételével) való benyújtását a Htv. 39/A. § rendelkezései egyértelműen kizárják. 

Ha adózó a benyújtott adóbevallásában jelölte a Htv. 39/A. § (2) bekezdés szerinti adózási mód alkalmazását valamely adóévtől, akkor azt azon adóévre utólag már nem módosíthatja, nem vonhatja vissza joghatást eredményező módon. 

1.3. Mikor kell és mikor nem kell az adóévi adót, adóelőleget bevallani 

A Htv. 39/A. § (8) bekezdés első mondata szerint, nem kell bevallást benyújtani, ha az adóévi adó összege nem haladja meg az adóévi adóelőleg összegét és – ha a megfizetett adóelőleg összege magasabb – az adózó az adóelőleg és az adóévi adó összege különbözetének a visszatérítését nem kéri.

Az idézett rendelkezés értelmében nem kell a kisvállalkozónak a tételes iparűzési adóalap szerinti adózás alkalmazásaként az előző adóévi adóról, illetve a folyó adóévi adóelőlegről bevallást benyújtania abban az esetben, ha

a) az adóévi adójának összege nem haladja meg az adóévi adóelőleg összegét (a bevételi sáv és a hozzá tartozó tételes adóalap, illetve a rendeleti adómérték nem változott a megelőző évhez képest),

b) az adóévre megfizetett adóelőleg összege több az általa megállapított adóévi adó összegénél, de a javára mutatkozó adókülönbözet visszatérítését nem kérné (túlfizetés fennállásáról csak benyújtott adóbevallás joghatásaként beszélhetünk),

c) a megelőző adóévről – az a), vagy b) pont szerinti esetben – nem nyújt be adóbevallást, akkor az adóévre fizetendő adóelőlegről sem terheli bevallás-benyújtási kötelezettség [Htv. 39/A. § (9) bekezdés második mondat].

Fentiek alapján, legalább kettő (például 2023., 2024.) adóévi azonos bevételi sávba tartozás és tételes adóalap, illetve rendeleti adómérték fennállása esetén az előző adóévre az adóalapot és az adót, valamint a folyó adóévre az adóelőleget nem kell megállapítani és bevallani.

A Htv. 39/A. § (8) bekezdés második mondata szerint, ha a kisvállalkozó az adóévet követő év 5. hónapjának utolsó napjáig (a megelőző adóévről) iparűzési adóbevallást nem nyújt be, akkor úgy kell tekinteni (törvényi vélelem), hogy az adóévi adófizetési kötelezettségének az adóévi adóelőleg megfizetésével kívánt eleget tenni.

[Fenti szabályozás kapcsán megjegyzem, a törvénymódosítás indokaként felhozott (az évenként ismétlődő adómegállapítás és bevallás elmaradásával járó) adminisztrációs tehercsökkenés következményeként a jogalkalmazás gyakorlatában – a hatályos jogszabályok mellett - számos probléma merül fel. Például az adóbevallással le nem fedett időszakra (adóévre) nincs végrehajtható okirat, így az adózó mi alapján és mekkora összegben fizet adóelőleget, az adószámlán mi alapján írja elő/vagy törli az adó(előlege)t az adóhatóság, az adóelőleg mérséklésére irányuló kérelem benyújtásához hiányzik a jogalap. Önadózásos adónemeknél – egyes eljárási kötelezettségek teljesítése alól mentesítő egzakt, speciális törvényi szabályozás hiányában – elengedhetetlen az adóévi adóelőleg/adó megfizetésének és elszámolásának alapjául szolgáló végrehajtható okirat.]       

Az előzőekben kifejtettek inverzeként – a felhívott jogszabályhelyek implicit értelmezése alapján – a kisvállalkozónak akkor kell az adóévre bevallást benyújtania, ha

a) az adóévi bevétele az előző adóévi bevételhez képest (a korábbi bevételi sáv felső határát meghaladva) több, ezért magasabb adóalap alkalmazásával kell adóznia.

Példa:  a vállalkozó előző adóévi bevétele 11 M Ft volt, melyhez 2,5 M Ft tételes adóalap tartozott, míg az adóévi bevétele 17 M Ft, amelyhez 6 M Ft tételes adóalap kapcsolódik. Ekkor az adóévi adót meg kell állapítani és be kell vallani, a megfizetett adólelőleg és megállapított adóévi adó (más-más tételes adóalap miatti) különbözetét meg kell fizetni.  

b) az adóévi bevétele az előző adóévi bevételhez képest (a korábbi bevételi sáv alsó határánál) alacsonyabb, ezért kisebb adóalap alkalmazásával adózhat az adóévre. Az adóévre adóelőleg címén (az adóévi adónál) megfizetett többletadó Art. szerinti visszatérítéséhez bevallást kell benyújtani, ugyanis a többletként jelentkező adó túlfizetésnek kizárólag bevallás benyújtás joghatásaként minősül.

Példa: a vállalkozó előző adóévi bevétele 22 M Ft volt, melyhez 8,5 M Ft tételes adóalap tartozott, míg az adóévi bevétele 11 M Ft, melyhez 2,5 M Ft tételes adóalap kapcsolódik. Ekkor a különbözet adóalapra jutó (adóelőlegként már megfizetett) adó visszatérítésére irányuló kérelem előterjesztéséhez az adóévi adót  meg kell állapítani és be kell vallani.

c) az önkormányzat rendeletében az iparűzési adó mértékét egyik évről a másik évre módosította (növelte/csökkentette), akkor a tételes adóalap változatlansága mellett az adóévi adó összegét szintén meg kell állapítani és be kell vallani, a két adóévi adó összege ugyanis nem azonos.

Az a), b), illetve c) pont esetén a megelőző adóévi iparűzési adó megállapításával és bevallásával egyidejűleg a tárgy adóévben kezdődő előlegfizetési időszakra – ha a vállalkozó változatlanul a Htv. 39/A. §-a szerint adózik, akkor 12 hónapra, más adóalap-megállapítási mód alkalmazása esetén 18 hónapra – meg kell állapítani és be kell vallani az adóelőleget.    

1.4.  Az áttérés adóévére átmeneti szabályok alkalmazandók

A vállalkozó az általános adóalap-megállapítási szabály vagy kiva-alanyként a rá irányadó egyszerűsített adóalap-megállapítás alkalmazásról tételes iparűzési adóalap szerinti adózásra való áttérés adóévében átmeneti szabályokat [Htv. 39/A. § (10) bekezdés] köteles alkalmazni egyes eljárási kötelezettségei teljesítése során.

Ha a vállalkozó a 2024. évben kezdődő adóévében tér át a tételes iparűzési adóalap szerinti adózás alkalmazására, akkor a 2024. adóév

a) harmadik hónap 15. napjáig köteles az adóévre korábban bevallott vagy változás-bejelentésben (pl. új telephely nyitásaként, székhelye áthelyezéseként az új székhelyén) bejelentett adóelőleget megfizetni,

b) adóelőlegének összege, ha a megelőző adóévi bevétele

ba) nem volt több az általános bevételi korlátnál (25 millió Ft) vagy a speciális bevételi korlátnál (120 millió Ft), az előző adóév bevételének a három bevételi sáv egyikéhez tartozó tételes adóalap [Htv. 39/A. § (2) bekezdés] és az adórendelet szerinti adómérték szorzata,

bb) meghaladta az általános vagy a speciális bevételi korlátot, az előző adóévi adójával azonos összeg,

c) során nyitott új telephely, székhelyáthelyezés eredményeként az új székhely szerinti településre történő adóelőleg megállapításához – feltéve, az előző adóévi bevétele az általános vagy a speciális bevételi korlátot meghaladja - az adóelőleg vetítési alapjának számítása során a legmagasabb adóalap (8,5 millió Ft) összegéből kiindulva azt korrigálni kell az adókötelezettség keletkezésétől számítva az adóévből még hátralévő naptári napok és az adóévi naptári napok számával.

Példa: egy kisvállalkozó 2024. május 1-jén új telephelyet létesít. A 12 hónappal azonos adóévre irányadó tételes adóalap 8,5 M Ft x 245 nap (működés naptári napjai) / 366 nap (teljes naptári év) = 5 689 891 Ft (tört időszak adóalapja). Ezen időarányos adóalap és az önkormányzat rendelet szerinti adómérték szorzata az adóelőleg összege.

1.5. Kisvállalkozó nyújthat-e be az adóelőleg mérséklésére irányuló kérelmet?

Az Art. 69. §-a szerint az adózó az adóelőleg esedékességének időpontjáig benyújtott kérelmében az általa bevallott adóelőleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha előlegét az előző időszak (például év) adatai alapján fizeti, és számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét. Ezen jogszabályhely nem tiltja és nem zárja ki, hogy a tételes iparűzési adóalap szerinti adózást választó kisvállalkozó az (adóévvel azonos) előlegfizetési időszakára az előző adóévről szóló bevallásában bevallott, vagy évközi új telephely létesítése, székhelyáthelyezésként új székhelye szerint illetékes adóhatósághoz bejelentkezési/változás-bejelentési nyomtatványon „bevallott” adóelőlegének mérséklését kérje.

Hangsúlyozandó, csak végrehajtható okiratban bevallott – önadózás esetén a fizetendő adóelőleget tartalmazó bevallás, míg új telephely/székhely esetén a bejelentkezési/változás-bejelentési nyomtatvány - iparűzési adóelőleg mérséklésére nyújtható be kérelem. A 23HIPAK_M-KÖT nyomtatvány M-EL lap A) blokk első sorában, illetőleg a bejelentkezési/változás-bejelentési nyomtatvány II/1. pontjánál az „előlegfizetési időszak” mindig egy, konkrét adóévre (12 hónappal azonos, míg új telephely/székhely létesítése esetén 12 hónapnál rövidebb időszakra) vonatkozik és egyben korlátozódik.   

Példa

A kisvállalkozó a 22HIPAK bevallásban a 2023. évben kezdődő adóévtől tételes iparűzési adóalap szerinti adózást választott, a bevallás a 2023. adóévi előlegfizetési időszak adóelőlegét tartalmazta. Az adózó a 2024. adóévre is tételes adóalap szerint kíván adózni, azonban a 2023. adóévi bevétele alacsonyabb bevételi sávba (pl. 0 - 12 M Ft) esik, mint a 2022. adóévi bevételéhez tartozó bevételi sáv (pl. 12-18 M Ft), a rendeleti adómérték mindkét naptári évben 1,7%.

Ahhoz, hogy a példabeli kisvállalkozó a 2024. adóévi adóelőlegét a 2023. adóévi adó összegével azonos összegben fizethesse meg, a (2023. adóévi adóról és) 2024. adóévi előlegfizetési időszakra megállapított adóelőlegről adóbevallást kell benyújtania.

Konklúzió, valamely adóévre esedékes iparűzési adóelőleg mérséklésére irányuló kérelem benyújtásának törvényi feltétele az adóévi (előlegfizetési időszakra vonatkozóan) megállapított adóelőleget - végrehajtható okiratban való - bevallása.

2. A kiva-alany által választható egyszerűsített adóalap-megállapítási mód, a nyilatkozattétel határideje

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény hatálya alá tartozó vállalkozó (a továbbiakban: kiva-alany) – az adóévi iparűzési adóalapját – az általános adóalap-megállapítás szabálya, illetve kisvállalkozóként a tételes iparűzési adólap szerinti adózás helyett a kisvállalati adó alapjának (a továbbiakban: kiva-alap) 20%-kal növelt összegében is megállapíthatja [Htv. 39/B. § (1) bekezdés]. Azaz, a kiva-alany számára az adóévi iparűzési adóalap egyszerűsített módon való megállapítása lehetőség, de nem törvényi kötelezettség, így a kiva-alany az egyes adóévekre – a törvényi feltételek teljesülése mellett – akár más-más iparűzési adóalap-megállapítási mód alkalmazásával jogszerűen adózhat. 

A kiva-alany a rá irányadó egyszerűsített iparűzési adóalap-megállapítási mód adóévre való utólagos választásáról, „legkésőbb az adóévről szóló bevallás benyújtására előírt határidőig” [Htv. 39/B. § (2) bekezdés] köteles nyilatkozni. Az idézőjeles normaszöveg a nyilatkozat megtételére jogvesztő határnapot (az adóévet követő ötödik hónap utolsó napja) állapít meg.

Mindez azt jelenti, hogy a törvényi határidőt követően (késedelemmel) benyújtott adóbevallásban – a késedelem kimentését elfogadó, igazolási kérelemnek helyt adó, véglegessé vált adóhatósági döntés esete kivételével –, illetve a korábban benyújtott adóbevallás önellenőrzésével az adott adóévre már nem választható az adóévi iparűzési adóalap említett egyszerűsített módon történő megállapítása. Az egyszerűsített adóalap-megállapítási mód alkalmazásáról a 23HIPAK nyomtatványon az A-NY-01 lap C) blokk 22. sor melletti négyzetbe X tételével és az adóalap-megállapítási mód rögzítésével nyilatkoznia kell, míg az A-EGY lap C) blokkját értelemszerűen ki kell tölteni.

III. Egyéni vállalkozókra mint iparűzési adóalanyokra irányadó sajátosságok

1. Jogi státusz szerint 

A Htv. alkalmazásában vállalkozó

a) a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó [az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evectv.) szerinti vállalkozó, az ügyvéd, az egyéni szabadalmi ügyvivő, az önálló bírósági végrehajtó, a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély),

b) a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Kata tv.) hatálya alá tartozó főfoglalkozású egyéni vállalkozó, akinek jogállására és bevételére az e törvényben foglaltak az irányadók, így esetében – ellentétben az Szja tv. hatálya alá tartozó átalányadózóval - nem kell a bevételi értékküszöbnek (bevétele lehet éves keretösszeg alatti, de feletti is) teljesülnie a Htv. szerinti vállalkozói státuszhoz.

2. A bevétel, illetve a nettó árbevétel meghatározása

2.1. Az Szja tv. hatálya alá tartozók esetén

A Htv. nem tartalmaz meghatározást e jogalanyok bevételére, ezért az a háttérszabályként figyelembe veendő Szja tv. rendelkezéseiből vezetendő le.

Az egyéni vállalkozó – tevékenysége keretében vagy azzal összefüggésben – jellemzően előforduló Szja tv. szerinti bevételei [2. melléklet I. pont]:

- az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték, ide nem értve a tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítésekor kapott előleget (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;

- a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz – ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is –, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el;

- a kapott kamat, a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg;

- a felvett támogatás (ha az bevételként számolandó el), figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is;

- az adó, a szociális hozzájárulási adó stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést költségként bármely évben elszámolta;

- a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.

A tételes iparűzési adóalap szerint adózó egyéni vállalkozók bevételének az Szja tv. szerinti bevétel tekintendő [Htv. 39/A. § (2) bekezdés záró szövege].

Az általános adóalap-megállapítást alkalmazó egyéni vállalkozók esetén nettó árbevétel [Htv. 52. § 22. pont g) alpont] a tevékenységvégzéssel (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) közvetlen összefüggésben kapott – általános forgalmi adó nélküli – ellenérték, növelve a kompenzációs felárral és csökkentve az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó összegével, ha azt bevételként elszámolta, továbbá azon bevétellel, amelyet a számivitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) alapján egyéb bevételként kellene elszámolni. A fogalommeghatározás zárójeles szövegrésze („termékeladás, szolgáltatás”), mint magyarázó szöveg világosan utal arra, hogy csak azok a bevételek (juttatások) képezhetnek nettó árbevételt, amelyekre a jogalanyok kifejezetten termékeladási, szolgáltatásnyújtási tevékenység gyakorlásával összefüggésben tesznek szert.

Kiemelendő, az egyéni vállalkozók Htv. szerinti nettó árbevétele nem azonos az Szja tv. szerinti bevétellel, illetőleg jövedelemmel.

Egyéni vállalkozók esetében sem számít bele a Htv. szerinti nettó árbevételbe „azon bevétel, amelyet az Szt. hatálya alá tartozó vállalkozók esetén egyéb bevételként kellene elszámolni”. Az Szt. 77. § (2) bekezdése szerint az egyéb bevételek között kell elszámolni például a kötbér összegét, a belföldi gazdálkodótól kapott támogatás összegét. Hivatkozott § (3) bekezdése szerint az egyéb bevételek között kell kimutatni a költségek (ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – az adóhatóságtól, jogszabály által meghatározott szervezettől megkapott, illetve az üzleti évhez kapcsolódóan a mérlegkészítés időpontjáig – a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően – igényelt (járó) támogatás, juttatás összegét, illetve az immateriális jószág, tárgyi eszköz értékesítéséből származó bevételt is.

Előzőekből következően azon bevételeket, amelyeket az Szt. alapján egyéb bevételként kell elszámolni (különösen a tárgyi eszköz értékesítéséből származó bevétel, visszafizetési kötelezettség nélküli támogatás, így például gépberuházás) figyelmen kívül hagyandók a Htv. szerinti nettó árbevétel megállapításánál.

Példa:

Az egyéni vállalkozó 2023. évi bevétele 16 000 000 forint, ebből 2 600 000 forint támogatásból, 3 400 000 forint kistehergépkocsi eladásából, míg 10 00 000 forint termékértékesítésből és szolgáltatás nyújtásából származik. Kizárólag az utóbbi jogcímen kapott, 10 000 000 forint tekintendő a Htv. alkalmazásában nettó árbevételnek, amely az általános szabály [39. § (1) bekezdés] szerinti iparűzési adóalap-megállapítás kiindulópontja.

2.2. A Kata tv. hatálya alá tartozók esetén

A Htv. 52. § 22. pont h) alpontja alapján a Kata tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó (a továbbiakban: kata-alany) Htv. szerinti nettó árbevétele a Kata tv. szerinti bevétellel azonos.

Kata-alany bevétele [Kata tv. 2. § 4. pont]: az egyéni vállalkozó által a vállalkozási tevékenységével összefüggésben bármely jogcímen és formában mástól megszerzett vagyoni érték, ideértve a tevékenység végzéséhez kapott támogatást és a külföldön is adóköteles bevételt, valamint az az összeg, amelyet az adóalany az általa kibocsátott bizonylat alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg azzal, hogy nem bevétel tipikusan

- az áthárított általános forgalmi adó, a visszatérített adó;

- az a vagyoni érték, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (a kapott kölcsön, hitel);

- az adózó által korábban átadott vagyoni érték az adóalany részére nem ellenértékként történő visszaszolgáltatásakor (ideértve a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összegét, ide nem értve különösen a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot), ha azonban az adóalany csak a szokásos piaci ár egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci árból a fizetési kötelezettséget meghaladó rész bevételnek minősül;

- a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás;

- a nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítésekor kapott ellenérték.

Ha a kata-alany az adóévre nem választ tételes iparűzési adóalap szerinti adózást, vagy éves bevétele a 25 millió forint értékküszöböt meghaladja – ezért a Htv. alkalmazásában nem minősül kisvállalkozónak –, akkor a Kata tv. szerinti bevétele tekintendő Htv. szerinti nettó árbevételnek az általános iparűzési adóalap-megállapítási mód alkalmazásához.   

2.3. A tevékenység szüneteltetése (szünetelése)

Az Evectv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó tevékenységét 1-36 hónap közötti időtartamra, míg más jogalany a rá irányadó ágazati szabályokban foglaltak szerint szüneteltetheti.

Releváns jogszabályi rendelkezések:

- adóév [Art. 7. § 3. pont első fordulata]: „az a naptári év, amelyre az adókötelezettség vonatkozik”, ezen normaszöveg irányadó az egyéni vállalkozókra is.

- az adóköteles tevékenység szünetelésének következménye [Art. 15. § (1) bekezdés]: „az egyéni vállalkozó, … a tevékenységének szüneteltetése … időtartamához kötődő és ilyen minőségében keletkezett adókötelezettségek … teljesítése alól mentesül,”. Az idézett normaszövegből az is következik, hogy az iparűzési adóban az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének (szünetelésének) időtartamára eső általános adóalap-megállapítás szerinti adóalap, illetve tételes adóalap után nem kell az adót megfizetni.

- „az Szja tv. szerint egyéni vállalkozónak minősülő természetes személy e tevékenységét megszünteti, a tevékenység folytatására való jogosultsága megszűnik, illetve, ha az Szja tv. szerinti egyéni vállalkozónak minősülő természetes személy, az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő, a közjegyző tevékenységének szüneteltetése során a tevékenység folytatására való jogosultsága megszűnik (a továbbiakban együtt: soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény) [Art. 52. § (1) bekezdés – 2023. július 15. naptól hatályos - e) pont] -> a korábban hatályos normaszövegből a „szünetel, valamint az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő tevékenységét, illetve a közjegyző közjegyzői szolgálatát szünetelteti,” szövegrészek hatályukat veszítették!

- az iparűzési adó alanya a vállalkozó [Htv. 35. § - 2023.12.31-ig hatályos - (2) bekezdés].

Az idézett – 2023. december 31-ig hatályos - anyagi és eljárási törvényi rendelkezések együttes értelmezéséből következően az egyéni vállalkozói tevékenység 2023. július 15-én, vagy azt követő nappal – a naptári év végéig akár egyszeri, akár többszöri alkalommal - kezdődő szüneteltetése (szünetelése) – nem váltott ki az eljárási adókötelezettségek teljesítésére vonatkozóan joghatást, mivel az iparűzési adóalanyiság nem szűnt meg és az adóév nem zárult le. Ennek következtében a szünetelést megelőző időszakra soron kívüli - 30 napon belüli [Art. 52. § (2) bekezdés] - iparűzési adóbevallást nem kellett benyújtani. Ha a 2023. naptári éven belül a tevékenység szünetelésének kezdete július 15-ére vagy későbbi napra esett, akkor a 2023. naptári év, mint adóév egészére szükséges az iparűzési adót megállapítani és bevallani azzal, hogy a szünetelés időszakára (időszakaira) eső adóalaprész után nincs adófizetési kötelezettség. Az így megállapított adóévi adót az általános bevallási szabály alkalmazásával 2024. május 31-ig kell bevallani.

Példa

Az egyéni vállalkozó tevékenységét

a) 2023.09.01.-2023.10.30. közötti időszakra szüneteltette, míg 2023.11.01-jétől folytatta.

Ezen esetben a 2023. naptári év egésze tekintendő adóévnek, mivel az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése a Htv. szerinti vállalkozói jogállást és iparűzési adóalanyiságot, továbbá ehhez kapcsolódóan - a 2023. január 1-jével indult és december 31-ig tartó - adóévet nem szakította meg. Így a 2023. adóévre megállapított iparűzési (adóalapról és) adóról – azzal, hogy a szünetelés időszakára (szeptember, október) eső adóalaprész után nem kell adót fizetni – az adóbevallás 2024. május 31-ig teljesítendő.

b) 2023. 12.01.- 2024.04.30. közötti időszakra szünetelteti.

Ekkor szintén a 2023. naptári év egészére (mint adóévre) nyújtandó be 2024.05.31-ig az iparűzési adóbevallás, azzal, hogy a decemberre eső adóalaprész után nem kell adót fizetni. Tekintve, a vállalkozói tevékenység szünetelése 2 naptári évet érint, ezért naptári évenként kell a szünetelés időszakára eső napokat felosztani, lásd a későbbi d) pontban.

A Htv. vállalkozó fogalma [Htv. 35. § (2) bekezdés] 2024. január 1-jei hatállyal módosult. Eszerint „Az adó alanya a vállalkozó, azzal, hogy az egyéni vállalkozót az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése időszakában is vállalkozónak kell tekinteni, feltéve, ha a szünetelés időszaka az adóéven belül egybefüggően nem éri el a 181 napot.”

Az idézett anyagi jogszabályhely második fordulata értelmében, az egyéni vállalkozót a tevékenysége szünetelése időszakára is Htv. szerinti vállalkozónak és iparűzési adóalanynak tekintendő, ha a szünetelés időtartama az adóéven – helyesebb a naptári éven - belül egybefüggően nem éri el a 181 naptári napot. Másként fogalmazva, ha az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének időszaka a naptári évben egybefüggően eléri a 181 naptári napot, akkor az egyéni vállalkozó a szünetelés teljes időszakára nem minősül Htv. szerinti vállalkozónak és iparűzési adóalanynak. Mindez azt is jelenti, ha az egyéni vállalkozó naptári éven belül egybefüggően - egyszeri vagy többszöri alkalommal, utóbbi esetén a szünetelési időszakok számától és összesített időtartamától függetlenül – 181 naptári napot el nem érően szünetelteti tevékenységét, akkor a Htv. szerinti vállalkozói minősége és ezáltal iparűzési adóalanyisága, továbbá az adóalanyiság időszakához kapcsolódó adóéve változatlanul fennáll. Ekkor a vállalkozói tevékenység szünetelése – az anyagi törvényi szabály erejénél fogva - nem vált ki joghatást az iparűzési adóalanyiságot és a kapcsolódó adóév tartamát illetően.

Gyakorlati példák a 2024. január 1-jétől hatályos eljárási és anyagi jogszabályhelyek együttes értelmezése alapján a jogalkalmazás számára:

Példa

Az egyéni vállalkozó tevékenységét

a) a 2024. naptári év minden páros hónapjában szünetelteti

Ekkor a tevékenység szünetelésének időszakai a 2024. naptári év egészére (mint adóévre) fennálló iparűzési adóalanyiságára joghatást nem gyakorolnak. A 2024. évi adóról az iparűzési adóbevallás – a szünetelés páros hónapjaira eső adóalaprész után adót nincs adó - 2025.05.31-ig nyújtandó be.

b) 04.01.–2024.09.30. közötti időszakban (183 naptári napon át) szünetelteti

Ezen esetben a naptári éven belüli szünetelés időszak 180. napjáig (2023.09.27-ig) az iparűzési adóalanyiság és adóév fennáll. Így a naptári éven belüli „első” adóévről (2024.01.01.-2024.09.27.) – az iparűzési adóalanyiság 2024.09.28. nappal való megszűnése „quasi” az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnéseként (az adóalanyiság és adóév megszakadásaként) értelmezendő, így az Art. alapján soron kívüli (záró) iparűzési adóbevallás benyújtása indokolt.

A szünetelés megszüntetését követő naptól (2024.10.01-től), azaz a tevékenység ismételt folytatásával újra indul az egyéni vállalkozó iparűzési adóalanyisága és naptári éven belüli „második” (2024.12.31-ig tartó) adóéve.

c) 2024.01.20-tól szüneteltetni, majd a szüneteltetés időszaka alatt 2024.05.31-én megszűnteti.

Ezen esetben a 2024. naptári éven belül az iparűzési adóalanyiság és az adóév 2024.01.01.-2024.05.31. közötti időszakra, összesen 152 naptári napra áll fenn, amelyből 19 nap aktív, míg 133 nap szünetel a tevékenység. Ekkor soron kívüli (záró) iparűzési adóbevallást kell benyújtani a kiváltó eseményt követő 30 napon belül [Art. 52. § (1) bekezdés e) pont és (2) bekezdés]. 

d) 11.01-től szüneteltetni, míg 2024.04.30-án megszűnteti.

Ekkor a tevékenység szünetelésének két naptári évre eső időszakait önállóan kell kezelni/megítélni. Az iparűzési adóalanyiság és adóév a 2023. naptári év egészére (2023.01.01.-2023.12.31.) vonatkozik, ezen adóévi iparűzési adóról az adóbevallás 2024.05.31-ig nyújtandó be.

A 2024. naptári évben a tevékenység szünetelése 2024.01.01-04.30. közötti időszakra, összesen 121 naptári korlátozódik, ezen időtartam (a törvényi feltételként szabott 181 naptári napot nem éri el, ezért) nem eredményezné az iparűzési adóalanyiság megszűnését, azonban a szünetelés utolsó napján az egyéni vállalkozó tevékenységét megszünteti, ez utóbbi jogkövetkezményeként az iparűzési adóalanyiság és adóév megszűnését eljárási adókötelezettségek teljesítésével le kell zárni. Azaz, meg kell állapítani 0 Ft-ban az adóévi adóalapot és adó összegét, és soron kívüli (záró) iparűzési adóbevallást kell benyújtani.

dr. Kovács Attila
ügyvéd, okl. adószakértő

FIZESSEN ELŐ 2024-RE AZ ÖNADÓZÓ ÚJSÁGRA ÉS ONLINE CSOMAGJÁRA!

Önadózó - okos újság okos cégeknek és könyvelőknek!  Velünk 2024-ben is könnyebb lesz alkalmazni a jogszabályokat, követni a változásokat, teljesíteni az aktuális adózási, könyvviteli feladatokat, és elkerülni a buktatókat. Az Önadózó az egyik legnagyobb terjedelemmel jelentkező havi szaklap. Igen gazdag az archívumunk, az előfizetéssel ingyenesen hozzájuthat a megelőző évek lapszámaihoz. Az egyes lapszámok tartalma online elérhető, illetve mobiltelefonon is. Online csomagunk: Számviteli szabályzatok 2024 ● Cafetéria szabályzat 2024 ● Pénzmosás elleni szabályzat csomag ● GDPR Segédlet, ● Gyorskérdés szolgáltatás a honlapon,● Segédletek + Mérlegképes és adótanácsadói kreditek ● Ingyenes e-könyvek és vásárlási kedvezmény az Önadózó Webáruhgázban ● Egyes Kulcs-Soft programok előfizetőknek ingyenesen ● Előfizetni itt lehet: https://www.onadozo.hu/elofizetes-az-ujsagra/ 

Vissza az előző oldalra

Webáruház

Szabályzatok

Szabályzatok kategória összes termékének megtekintése

E-Könyvek

E-Könyvek kategória összes termékének megtekintése

Szakkönyvek

Szakkönyvek kategória összes termékének megtekintése

E-Start

Önadózó segítség az ügyek elektronikus intézéséhez.

Vissza az előző oldalra