1. Főoldal
  2. Hírek
  3. ART
  4. Kellõ körültekintés értelmezése áfalevonás esetén

Kellõ körültekintés értelmezése áfalevonás esetén

ART 2009-11-19

Nyomtatás
Forrás: Önadózó

Az adóhatóság az adólevonási jog alapjául szolgáló számlát hiteltelennek tartva a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg. A felperes keresetében kifejtette, hogy egyrészt a gazdasági esemény megvalósult, másrészt a jogügylet során kellõ körültekintéssel járt el. A bíróság eljárása során vizsgálta a szerzõdést, valamint annak teljesítését és az egységes gyakorlat figyelembevételével döntött.

______________________________________

ÖNADÓZÓ elõfizetéssel - lépéselõnyben az adózásban

Önadózó - az adózók lapja. Adó, tb. számvitel a gyakorlatban havonta 64 nyomtatott oldalon. Megjelenik minden hónap elsõ napján. Hétezer könyvelõ irodának,  vállalkozásnak és intézménynek szolgáltatunk havonta, 9 ezren olvassák rendszeresen heti hírlevelünket.  Elõfizetési  díj  2010. év 1-12. hónapra: 16.380,-Ft.  Elõfizetõknek 20% szakkönyv vásárlási kedvezmény, ingyenes e-könyvek. Önadózó Ügyfélszolgálat 1085 Budapest, József körút 53. Tel: 267 5010.  

Elõfizetés: info@onadozo.hu

______________________________________

A bíróság által megállapított tényállás

A felperesi gazdasági társaság, mint megbízó 2003. december 2-án megbízási szerzõdést kötött a W. Kft.-vel, mint megbízottal. Eszerint megbízta a W. Kft.-t, hogy határozza meg a szélerõmûvek optimális magyarországi telepítési helyét és ezek alapján 6 db szélerõmû kivitelezéséhez szükséges mûszaki tervezési munkát készítse el, valamint a telepítéshez szükséges építési és környezetvédelmi szakhatósági engedélyezési eljárásokat folytassa le. Meghatalmazást adott a megbízottnak, hogy az illetékes hatóságoknál a nevében járjon el. A szakhatósági állásfoglalások és a szükséges engedélyek a felperes nevére kell hogy szóljanak.

A szerzõdés 3. pontja határozza meg a megbízott kötelezettségeit, melyek mûszaki, tervezési és engedélyezési részfeladatokból állnak. A szerzõdés 7. pontja szerint a megbízási díj 120 millió Ft + ÁFA, melybõl 60 millió Ft + ÁFA elõleget a felperes az eljárást követõ 8 napon belül átutal a megbízott részére. Ezt követõen 2003. december 31-ig a szélmérés és a szélbõl nyert energia kiszámításának elvégzése és dokumentálása, valamint a dokumentációk átadása után utal át további 40 millió Ft + ÁFA összeget. A maradék megbízási díj a tevékenység teljes ellátását követõen esedékes. A szerzõdés rögzíti, hogy a megbízott által a késõbbiek során átadott dokumentáció üzleti titoknak minõsül.

A felperes a szerzõdés alapján 2003. decemberében 60 millió Ft + ÁFA összeget megfizetett W. Kft. részére elõlegként.

A szerzõdõ felek 2004. január 14-én módosították a szerzõdést. Eszerint a fizetési ütemezés úgy változik, hogy a szélmérés és a szélbõl nyert energia kiszámításának elvégzése és annak dokumentálása, a dokumentációk átadása után, 2004. január 25-ig a megbízó 40 millió Ft + ÁFA összeget utal át a megbízott számlájára.

A felperes 2004. január 16-án állította ki számláját, melyen a teljesítés idõpontja 2004. január 16., a fizetési határidõ 2004. január 25. A számlán a megnevezés részben „Engedélyezési eljárás elõlege” került feltüntetésre. A nettó számlaérték 40 millió Ft, az általános forgalmi adó 10 millió Ft. Ezt az összeget a felperes a megbízott részére 2004. januárjában megfizette, 10 millió Ft általános forgalmi adót levonásba helyezett 2004. elsõ negyedévében.

A W. Kft. a 2004. januári ÁFA-bevallásában a számlát szerepeltette és a 10 millió Ft összeget megfizette.

A szerzõdés további módosítása 2005. május 20-án kelt, ebben változott a szerzõdés tárgya, mely immár 4 db szélerõmû tervezési munkáinak elõkészítése, a szükséges engedélyek beszerzése, valamint a szükséges dokumentációk elkészítése.

A szerzõdés módosítása szóban nem történt meg.

A W. Kft. a módosított megbízási szerzõdésben foglaltakat nem teljesítette. A hatóságoknál a saját nevében járt el, minden mûszaki dokumentáció, engedély nem a felperes, hanem a W. Kft. nevére szólt, csakúgy, mint a szélerõmû-park építési engedélyezési terve. A teljesítésigazolás egyetlen esetben sem került kiállításra, a W. Kft. az engedélyezési eljárásokban nem a felperest képviselte, hanem saját nevében járt el.

A W. Kft. a nála lefolytatott kapcsolódó vizsgálat során úgy nyilatkozott, hogy  szerzõdés szerint nem történt meg a teljesítés.

A felperes 2007. március 12-én kelt iratában felhívta a W. A. Kft.-t, mint a W. Kft.-bõl új néven bejegyzett társaságot, hogy a 2003-2004. években utalt számlák összegét a bankszámlájukra megtéríteni szíveskedjen nem teljesítés miatt. A W. A. Kft. a felhívás alapján visszatérítést nem teljesített, a cég nem jogutódja a W. Kft.-nek.

Adóhatósági eljárás és határozatok

Az APEH Regionális Igazgatóság, mint elsõfokú hatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára vonatkozó ellenõrzést végzett, az ellenõrzés alá vont idõszak 2004-2005. évek. Határozatában a felperes terhére 2004. elsõ negyedévére ÁFA-nemben 40 millió Ft adóalap után 10 millió Ft adóhiánynak minõsülõ adókülönbözetet állapított meg és kötelezte ezen összeg, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolásban kifejtette, hogy önmagában az ellenérték kifizetése nem alapozza meg az adólevonási jog gyakorlását, a jogszerûség kérdésének eldöntésénél a gazdasági esemény meg nem történtére utaló körülményeket értékelni kell. A szerzés tárgyának ellenõrizhetetlensége, az ellenszolgáltatás elmaradása a számla hiteltelenségét, a gazdasági esemény meg nem történtét támasztják alá. A számla nem attól tekinthetõ elõleg számlának és a kifizetett összeg elõlegnek, mert a számlára azt írják rá, hanem attól, hogy az adott összeg megfelel az elõleg fogalmának. Jelen esetben az 50 millió Ft-ot nem a teljesítést megelõzõen, hanem teljesítés nélkül adták a számla alapján. A W. Kft. az engedélyezési eljárásokat saját nevében indította meg, valamennyi irat a nevére szólt, így a szerzõdésszerû szolgáltatás szándéka sem állapítható meg. A részteljesítésrõl kiállított számla tartalmilag nem hiteles bizonylat, mivel a megbízott részérõl semmilyen szolgáltatásnyújtás nem történt. A felperesnél az eseményrõl nem elõleg számlát, hanem számlát helyettesítõ okmányt kellett volna kiállítani.

A felperesi fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú határozatával az elsõfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban megállapította, hogy az elsõfokú hatóság az adózás rendjérõl kiadott 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdése alapján járt el azáltal, hogy a felperes és a W. Kft. között létrejött megbízási szerzõdést és annak módosításait valóságtartalma alapján vizsgálta. Bizonyítást nyert, hogy a W. Kft. a szerzõdésben foglaltakat nem teljesítette, az engedélyezési eljárást a saját nevében bonyolította, az iratok a saját nevére szóltak, a felperesi jogelõd részére nem került átadásra az általa végeztetett munkával kapcsolatban saját nevére szóló jogerõs hatósági engedély és teljesítményigazolás sem került kiállításra. A számla az elõzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak nem tekinthetõ, a levonási jog gyakorlásának feltételei nem állnak fenn. A felperes részérõl az általános forgalmi adóról kiadott 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFA-törvény) 44.§ (5) bekezdése szerinti kellõ körültekintés nem állapítható meg.

Kereseti kérelem és ellenkérelem

A felperes a törvényes határidõn belül keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát és ennek eredményeként az elsõfokú határozatra is kiterjedõ hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a határozat az alábbi okok miatt jogszabálysértõ:
- Az adóhatóság eljárása során a lényeges tényeket nem vette figyelembe és nem értékelte a bizonyítékokat súlyuknak megfelelõen, döntését nem valósághû tényállásra alapozta. Ezzel megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól kiadott 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2.§ (3) bekezdését.
- Sérült az Art. 1.§ (7) bekezdése, mert a számla fizetésére vonatkozó írásbeli szerzõdés szóbeli szerzõdésmódosítását – amely elõlegszámla adását és ennek fizetését jelentette, és amelynek megalapozottságára utal a szerzõdés tárgykörében megvalósult összes körülmény – az alperes nem minõsítette valódi tartalma szerint.
- A felperes a legnagyobb körültekintést tanúsítva kötötte meg a szerzõdést a megbízottal. Az ezzel ellentétes adóhatósági megállapítás nem felel meg a valóságnak. Az építõiparban a kivitelezési munkák sok esetben csúsznak az eredeti ütemtervhez képest, a management évtizedes tapasztalattal rendelkezik ilyen beruházások kivitelezésében és a projekt indulásától rugalmasan állt hozzá a határidõkhöz, illetve a szerzõdési feltételeket a problémák figyelembe vételével módosította.
- Szóbeli megállapodás történt a megbízottal, hogy a saját nevében szerzi be a szükséges engedélyeket. A három hetente tartott tájékoztatók során a felperes vezetõi tapasztalták, hogy a szélerõsségmérési dokumentálási munka elõre haladt és sok helyszínre kiterjedõen átfogóan folyt. A megbízott nagy mennyiségû mérési dokumentációt tudott bemutatni, azonban ezeket nem adta át a felperes részére, mivel az engedélyeket a saját nevére kérte meg és nem lehetett tudni, hogy melyik helyszínen melyik szerzendõ engedélyt melyik befektetõ kapja meg.
- Az elõzõ pontban foglaltak alapján történt egy szóbeli megállapodás a megbízottal, hogy a soron következõ részletrõl elõlegszámlát fog kibocsátani, mivel a teljesítés folyamatban van, de még nem fejezõdött be.
- A szerzõdés 5/b. pontjában vállalt kötelezettségek közül csak a dokumentációk átadása nem történt meg, így a teljesítés hiányára vonatkozó hatósági álláspont nem jogszerû. Az elõleg átvétele önmagában teljesítési idõpontnak minõsül, az elõleggel fedezett alapügylet késõbbi esetleges meghiusulása nincs kihatással az elõlegre ÁFA szempontból, figyelemmel az ÁFA törvény 17.§ (1) bekezdésére. A jogelõd társaság jogosan helyezte levonásba a rá áthárított elõzetesen felszámított ÁFA-t. Ebben a körben hivatkozott a II.r.felperes egy szakcikkre és a 2007/57. sz. adózási kérdésre adott válaszra.
- Nem kifogásolható, hogy számlát helyettesítõ okmányhoz képest többlet adattartalommal bíró számla került kiállításra. Az elõleg számla ellenértékét a felperesi jogelõd 2004. január 26-án utalta át. Az ÁFA törvény 17.§ (1) bekezdése alapján a számlán 2004. január 26-ai teljesítési idõpontot kellett volna feltüntetni, azonban ez nem alapozza meg a jogosulatlan igénylésre vonatkozó hatósági álláspontot (7003/2002. PM irányelv).
- A felperes jóhiszemûen – az írásbeli és szóbeli megállapodásoknak megfelelõen – a tõle elvárható gondossággal járt el a megbízottal való szerzõdéses kapcsolat során. A kellõ körültekintés a részérõl megvalósult, így a határozat sérti az ÁFA törvény 44.§ (5) bekezdésében írtakat is.

A bíróság döntése és annak indokai

A 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15.§ (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplõ tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell hogy feleljen az e törvényben elõírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (valódiság elve).

Az Sztv. 166.§ (2) bekezdése kimondja, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem elõtt kell tartani.

Az egységes bírói gyakorlat szerint az ÁFA törvény és az Sztv. elõírásai alapján a formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumra – számlára – vonatkoznak. A tartalmi feltételek körében vizsgálni kell, hogy


a) valóságosan végbement-e az a gazdasági esemény, amelyre az adó visszatérítését alapítják;
b) a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét (ide értve az adót is) a vevõ megfizette-e;
c) a másik adóalany részérõl sor kerülhetett-e az adó áthárítására.

Önmagában a formailag szabályos számla nem ad alapot az adólevonásra, ha a tartalmi feltételek nem állnak fenn (Adó, Vám és Illeték címû folyóirat 1997/5/60.sz. jogeset).

A számla ÁFA visszaigénylése csak abban az esetben jogosítja fel az adóalanyt, ha a gazdasági esemény ténylegesen a számlakibocsátó és a számlafogadó között jött létre, mégpedig a számla szerinti tartalommal ( Adó, Vám és Illeték címû folyóirat 1998/12/126.sz. jogeset).

Az ÁFA törvény 17.§ (1) bekezdése kimondja, hogy ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelõzõen az ellenértékbe beszámító pénzösszeget fizetnek (a továbbiakban: elõleg), a pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napja teljesítési idõpontnak tekintendõ.


A 43.§ (2) bekezdése szerint ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésrõl és szolgáltatásnyújtásról számlát helyettesítõ okmányt kibocsátani.

A 43.§ (3) bekezdése alapján a (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás ellenérték nélküli, de az adó másra áthárítható, továbbá a 17.§ szerinti elõlegfizetés esetén.

Az ÁFA törvény 17.§-ának, valamint 43.§ (2) és (3) bekezdésének értelmezésébõl megállapítható, hogy elõleg fizetése esetén nem számlát, hanem számlát helyettesítõ okmányt kellett kibocsátani 2004. évben. A felperes nem járt el szabályszerûen akkor, amikor az általa elõlegnek minõsített összegrõl számlát helyettesítõ okmány helyett számlát bocsátott ki. Ugyanakkor az ÁFA törvény 13.§ 18. pontjában meghatározott számlát helyettesítõ okmány adattartalma szerepel a 13.§ 16. pontjában meghatározott számla adattartalmában, sõt a számlában több adatot kell megjelölni, mint a számlát helyettesítõ okmányban. Önmagában az a tény, hogy a felperes számlát helyettesítõ okmány helyett számlát bocsátott ki, nem teszi jogszerûtlenné a levonásba helyezést.

A korábban már kifejtettek szerint a levonási jog egyik alapvetõ tartalmi feltétele, hogy az a gazdasági esemény, melyre az adó visszatérítését alapítják, a valóságban végbe ment.

Ezt meghaladóan az ÁFA törvény 17.§ (1) bekezdése alapján egy adott pénzösszeg – egyéb feltételek fennállása esetén - csak akkor minõsül elõlegnek, ha a kifizetését követõen a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítése megtörténik. Amennyiben a teljesítés a késõbbiekben nem valósul meg, úgy a pénzösszeg nem lehet elõleg. Az ezzel ellentétes felperesi álláspont nem jogszerû.

A megyei bíróság jelzi, hogy PM irányelv, az adóhatóság által kiadott iránymutatás, illetve adózási kérdésre adott válasz nem minõsül jogszabálynak, ezek a bíróságra nem kötelezõek.

Ha az elõlegként történõ pénzkifizetést követõen a teljesítés nem történik meg, úgy az elõlegrõl kiállított számla (számlát helyettesítõ okmány) utólag hiteltelenné, fiktívvé válik, ezért le kell stornózni.

A bíróság vizsgálta, hogy a módosított szerzõdések teljesítése megtörtént-e, ezzel összefüggésben a számlában szereplõ 10 millió Ft összegû általános forgalmi adót a felperes jogszerûen helyezte levonásba avagy nem.

Az elsõfokú adóhatóság ebben a körben részletes bizonyítási eljárást folytatott le, melynek keretében beszerezte a szerzõdéseket és azok módosításait, a számlát és felhívta a felpereseket a teljesítést igazoló okiratok csatolására, valamint kapcsolódó vizsgálatot kezdeményezett a W. Kft.-nél.

Az APEH egy másik igazgatósága az elsõfokú hatóság indítványára a W. Kft.-nél ellenõrzést végzett, melyrõl jegyzõkönyv készült. Ebbõl kiemelendõ, hogy a W. Kft. a felperessel kapcsolatos szerzõdéssel összefüggésben saját nevében járt el a hatóságoknál,  jogerõs hatósági engedély a felperes nevére nem szólt, a cég az egyeztetésekrõl írásbeli dokumentációt nem tudott bemutatni és nem került kiállításra teljesítésigazolás sem.

A felperes maga nyilatkozik úgy a W. A. Kft. felé írt iratában, hogy a kifizetett 125 millió Ft visszakövetelésének alapja az, hogy a W. Kft. részérõl nem történt teljesítés.

A szerzõdés elsõ módosítása szerint a 40 millió Ft + ÁFA kifizetésének az a feltétele, hogy a megbízott végezze el a szélmérést és a szélbõl nyert energia kiszámítását és annak dokumentálását, valamint a dokumentációt adja át a felperesnek. A felperes által sem vitatottan a W. Kft. dokumentációt nem adott át. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a szélmérés és a szélbõl nyert energia kiszámításának elvégzése és dokumentálása sem történt meg. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy az elsõ szerzõdésmódosításhoz kapcsolódó teljesítés megvalósult.

A megbízási szerzõdés nincs formakényszerhez kötve, így nemcsak írásban, hanem szóban és adott esetben ráutalás magatartással is megköthetõ. Ezért a megbízási szerzõdés módosítása is történhet szóban. A felek azonban a megbízási szerzõdést és annak két módosítását írásban kötötték meg. Életszerûtlen, hogy az írásban megkötött szerzõdésre és két módosításra is figyelemmel további módosítás történt volna szóban a szerzõdés lényeges elemeire vonatkozóan (engedélyezési eljárások alanya, stb.). A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a többször módosított írásbeli szerzõdést szóban módosították.

A bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a módosított megbízási szerzõdés alapján a W. Kft. teljesítést a felperes felé nem eszközölt, ezért a számla tartalmilag hiteltelen, fiktív. Ilyen számlára adólevonási jogot alapítani nem lehet, a felperes jogszerûtlenül helyezte levonásba a számlában szereplõ 10 millió Ft általános forgalmi adót. Az a tény, hogy a W. Kft. 2004. januári ÁFA bevallásában szerepeltette a számlát és a 10 millió Ft adót megfizette, még nem teszi hitelessé a számlát.

Az ÁFA törvény 44.§ (5) bekezdése szerint a számlában, az egyszerûsített számlában és a számlát helyettesítõ okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelõs. A bizonylatban vevõként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellõ körültekintéssel járt el.

A 2003. január 1. napjától hatályos módosított jogszabályi szöveg az adólevonásra jogosult adóalany érdekeinek védelmét célozza. A korábbi szabályozáshoz képest számára többletjogot biztosít, mivel hiteltelen bizonylat esetén is lehetõséget ad a jog gyakorlására, ha és amennyiben megállapítható (bizonyított), hogy kellõ körültekintéssel járt el. Ebben a körben vizsgálni kell, hogy mely oknál fogva nem felel meg a bizonylat az alaki és tartalmi követelményeknek, és hogy a hitelt érdemlõség megállapítása érdekében a számla fogadója tett-e, és ha igen, milyen intézkedéseket, és ezek alkalmasak voltak-e vagy sem a számla, bizonylat hiányossága felismerésére.

Az egységes bírói gyakorlat szerint a kellõ körültekintés (az adóalanytól adóköteles tényállás során elvárható gondosság) megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyrõl a számlabefogadónak tudomása nem volt, azt fel sem ismerhette, arra ráhatása nem volt, illetve nem is lehetett. Az adóalanynak ismernie kell az adólevonási jog gyakorlásának törvényi feltételeit és abban az esetben, ha alapos ok nélkül bízik ezek meglétében, vagy a hiteltelenséget azért nem ismeri fel, mert a tõle elvárható körültekintést, figyelmet elmulasztotta, akkor nem a gondosságára, hanem a gondatlanságára lehet következtetést levonni (Adó, Vám és Illeték címû folyóirat 2006/7/77.sz. jogeset).

A kellõ körültekintésre nem lehet alappal hivatkozni, ha a gazdasági esemény nem történt meg, illetve nem a számlában feltüntetett felek között jött létre.


A bíróság álláspontja szerint a felperes az adóköteles tényállás kapcsán a körülményeket figyelembe véve nem járt el kellõ körültekintéssel. A teljes szerzõdéses összeg 120 millió Ft + ÁFA volt. Ebbõl a szerzõdés aláírását követõ 8 napon belül már – teljesítés nélkül – kifizetett 60 millió Ft + ÁFA-t, majd ezt követõen az 1.sz. szerzõdésmódosításban írt teljesítés hiányában 2004. januárjában kifizetett további 40 millió Ft + ÁFA-t. Vagyis a teljes szerzõdéses összeg 83 %-a kifizetést nyert a teljesítést megelõzõen. A W. Kft. és a felperes közötti jogviszony egyes elemeit és történetiségét együttesen vizsgálva megállapítható, hogy a felperes alap nélkül bízott abban, hogy részére a megbízott teljesíteni fog. Az engedélyezési eljárásokat a W. Kft. a saját nevében indította, dokumentumokat egyáltalán nem adott át a megbízónak, a teljesítés esélye a minimális szintet sem érte el.

A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes nem járt el kellõ körültekintéssel, így az ÁFA törvény 44.§ (5) bekezdése nem alkalmazható.

Az Art. 1.§ (7) bekezdése szerint a szerzõdést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minõsíteni. Az érvénytelen szerzõdésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentõsége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.

Az Alkotmánybíróság a 724/B/1994. AB számú határozatában kimondta, hogy az Art. 1.§ (7) bekezdése nem biztosít az adóhatóságnak jogosultságot arra, hogy a szerzõdõ felek szerzõdési autonómiájába beavatkozzon. Az adóügyi és a polgári jogi jogviszony ugyanis egymástól elválnak és az adóhatóság megállapítása nem hat ki a felek polgári jogi jogviszonyára. Az adóhatóság minõsítése kizárólag adóügyi szempontból releváns, és az a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személyre kihatással nincs. Az Art. 1.§ (7) bekezdése egy, a jognyilatkozatok értelmezésére vonatkozó olyan általános szabály, amelyre az adóhatóság az adózás rendjérõl szóló törvény külön felhatalmazása nélkül is hivatkozhat.

Az elsõ- és másodfokú adóhatóság az Art. 1.§ (7) bekezdésében meghatározott szerzõdésértelmezési és minõsítési kötelezettségét jogszerûen gyakorolta, álláspontjával a bíróság a fent kifejtettek alapján egyetértett.

Adóügyekben speciális eljárási szabályként elsõdlegesen az Art. alkalmazandó, a Ket. csak akkor lép be általános szabályként, ha az adott jogintézményt az Art. nem szabályozza.

Az Art. 97.§ (4) bekezdése szerint az ellenõrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi.

A 97.§ (5) bekezdése határozza meg a bizonyítási eszközöket és bizonyítékokat.


A 97.§ (6) bekezdése alapján az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni.

A bíróság álláspontja szerint az elsõfokú adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, feltárta a felperes javára szolgáló tényeket is, a tényállást jogszerûen állapította meg. A bizonyítékokat súlyuknak megfelelõen értelmezte. Nem sértette meg az Art. 97.§-ában és mögöttesen a Ket. 2.§ (3) bekezdésében írtakat.

A megyei bíróság a fentiek alapján a kereseteket elutasította.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek (Pp.340.§ (1) bekezdés).

Dr.Sugár Tamás
bíró

/Az írás teljes terjedelmében az Önadózó újság 2009/7. számában olvasható./

***

ÖNADÓZÓ elõfizetéssel - lépéselõnyben az adózásban

Önadózó - az adózók lapja. Adó, tb. számvitel a gyakorlatban havonta 64 nyomtatott oldalon. Megjelenik minden hónap elsõ napján. Hétezer könyvelõ irodának,  vállalkozásnak és intézménynek szolgáltatunk havonta, 9 ezren olvassák rendszeresen heti hírlevelünket.  Elõfizetési  díj  2010. év 1-12. hónapra: 16.380,-Ft.  Elõfizetõknek 20% szakkönyv vásárlási kedvezmény, ingyenes e-könyvek. Önadózó Ügyfélszolgálat 1085 Budapest, József körút 53. Tel: 267 5010.  

Elõfizetés: info@onadozo.hu

Vissza az előző oldalra

Webáruház

Szabályzatok

Szabályzatok kategória összes termékének megtekintése

E-Könyvek

E-Könyvek kategória összes termékének megtekintése

Szakkönyvek

Szakkönyvek kategória összes termékének megtekintése

E-Start

Önadózó segítség az ügyek elektronikus intézéséhez.

Vissza az előző oldalra