I. rész

Kötelezettség, illetve választható lehetõség az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele érdekében

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. tv. (a továbbiakban: Tbj.) alapelvei között deklarálásra került, egyrészt az, hogy a társadalombiztosítás kockázatközösségi rendszerében a törvényben elõírtak szerint kötelezõ a részvétel, másrészt pedig az, hogy e rendszerben egymás mellett érvényesül a - járulékfizetéshez kötött – biztosítási elv, és a társadalmi szolidaritás. A biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezõ személyek esetében máshogyan alakult a társadalombiztosítás két ága tekintetében a járulékfizetési kötelezettség, illetve lehetõség szabályozása.

Az egészségbiztosítás vonatkozásában ez egyrészt azt jelenti, hogy folyamatosan szûkül azok köre, akik járulékfizetés nélkül, a szolidaritás alapján ellátási jogosultságot szerezhetnek, másrészt pedig megszûnt annak lehetõsége, hogy a biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezõ személyek (illetve azok meghatározott körébe tartozók) önkéntes döntésük alapján – megállapodáskötés keretében – az egészségbiztosítás valamennyi ellátására (így pénzbeli ellátásokra is) jogot szerezzenek.

A nyugdíjbiztosítási ágazat tekintetében, a nyugdíjalapot képezõ jövedelem és/vagy nyugellátásra jogosító szolgálati idõ szerzése érdekében - a biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezõ személyek számára – a jogalkotó nem írt elõ kötelezettséget, de szerzõdéses alapon, megállapodáskötés keretében lehetõséget nyújt ezekre. (A részben a szerzett jogok „védelmébõl” is eredeztethetõ lehetõségek az érintettek számára alternatív módon, döntésüktõl függõen vehetõk igénybe.)

A „biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezõk” fogalmat a Tbj. V. fejezetének végére – a 36-39. §-ok elé – 2006. szeptember 1-jétõl bekerült cím alapján használom, azzal, hogy a jelen anyagban bemutatott kötelezettségek, lehetõségek értelemszerûen nem vonatkoznak a Tbj. ugyanezen címe alatt szereplõ kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni, illetve társas vállalkozókra.

A sorozat elsõ részében bemutatom azokat a kötelezettségeket, amelyek az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele érdekében a biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezõ személyeket terhelik, illetve bemutatom azokat a lehetõségeket is, amelyekkel élve a nevezett körbe tartozó egyes személyek – önkéntes döntésük alapján – e szolgáltatásokra jogot szerezhetnek.

Az egészségbiztosítási ellátások a következõ ellátási kört ölelik fel:
— egészségügyi szolgáltatás (természetbeni ellátás)
— pénzbeli ellátások;
o terhességi-gyermekágyi segély,
o gyermekgondozási díj,
o táppénz
— baleseti ellátások:
o baleseti egészségügyi szolgáltatás,
o baleseti táppénz,
o baleseti járadék.

Az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásait a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. tv. II. fejezete csoportosítja és sorolja fel (pl.. háziorvosi ellátás, járóbeteg-szakellátás, fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátás stb.).

Kik jogosultak egészségügyi szolgáltatásra?

Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak a biztosítottak (Tbj. 5.§), akiknek az esetében mind saját részükrõl, mind pedig a foglalkoztató részérõl történik járulékfizetés. Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak azok is, akikre a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történõ alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK európai közösségi koordinációs rendelet, illetve nemzetközi – szociálpolitikai, illetve szociális biztonsági – egyezmény hatálya kiterjed (Tbj.13.§). Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak továbbá azok is, akik a reájuk irányadó kötelezettség, illetve lehetõség alapján – annak ellenére, hogy nem minõsülnek biztosítottnak – járulékot fizetnek.

Az elõbbi három kategórián kívül egészségügyi szolgáltatásra jogosultak azok is, akik után – a szolidaritási elv érvényesüléseképpen – az egészségügyi szolgáltatások fedezetét a központi költségvetés természetbeni egészségbiztosítási járulékfizetéssel, illetve az egészségügyi hozzájárulás bevételeinek átutalásával biztosítja.

Szolidaritási elv alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosultak köre

A szolidaritási elv alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult az, aki
a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban,
b) saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban,
c) öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegû öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, egészségkárosodási járadékban, fogyatékossági támogatásban, valamint rokkantsági járadékban
d) nemzeti gondozási díjban (pótlékban), hadigondozotti ellátásban,
e) bányászati keresetkiegészítésben,
f) gyermekgondozási segélyben,
g) Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettõl nyugdíjban,
h) rendszeres szociális segélyben, idõskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, munkanélküliek jövedelempótló, valamint a mezõgazdasági termelõk nyugdíj elõtti támogatásában
részesül, továbbá
i) középfokú nevelési-oktatási vagy felsõoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerzõdés vagy az oktatásért felelõs miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll,
j) megváltozott munkaképességû, és munkaképesség-változásának mértéke az 50 százalékot eléri, valamint az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik,
k) a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nem haladja meg a minimálbér 30 százalékát,
l) a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ kiskorú személy,
m) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülõ 18-24 éves fiatal felnõtt, továbbá az illetékes magyar hatóság által ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe vett külföldi kiskorú személy,
n) fogvatartott,
o) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján szociálisan rászorult személy, és errõl a települési önkormányzat polgármestere hatósági bizonyítványt állított ki,
p) egészségügyi szolgáltatás megszerzése érdekében kötött megállapodás alapján jogosult,
q) a 39. § (2) bekezdése szerint egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett,
r) nevelõszülõi tevékenységet folytat, és az e tevékenységébõl származó tárgyhavi járulékalapot képezõ jövedelme nem éri el a minimálbér 30 százalékát, naptári napokra annak harmincad részét,
s) hajléktalan.

(Az a)-k), továbbá az o), és az s) pont esetében - az i) pontban meghatározott ösztöndíjas kivételével - az egészségügyi szolgáltatásra jogosultság további feltétele, hogy az érintett személy belföldinek minõsüljön.)

Járulékfizetési kötelezettség az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele érdekében

A Tbj. 39.§ (2) bekezdése a törvény 1998. január 1-jén történt hatálybalépése óta 2006. szeptember 1-ejét megelõzõen is számos módosítást megért már. Változott idõközben
— a fizetendõ egészségbiztosítási járulék mértéke,
— az, hogy mely hatóságnál kell ezen járulékfizetést intézni (egészségbiztosítási pénztárak, majd 1999. január 1-eje óta az állami adóhatóság),
— az, hogy feltétele-e, vagy sem ezen fizetési kötelezettségnek jövedelem, illetve
— a törvényhely visszahivatkozásai révén érdekes biztosítotti (Tbj. 5.§), és a szolidaritási elv alapján (Tbj. 16.§) egészségügyi szolgáltatásra jogosulti kör is.

A szabályozás változásai ellenére mindvégig következetesen érvényesült, hogy az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség ezen esete olyan belföldi személyekre terjedt ki, akik nem minõsültek biztosítottnak, vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának, és a szolidaritási elv sem terjedt ki rájuk. Hasonlítsuk össze a 2006. augusztus 31-ig, és a 2006. Szeptember 1-jétõl 2007. március 31-ig hatályos rendelkezéseket:

A Tbj. 39.§ (2) bekezdésének 2006. augusztus 31-ig hatályos szövege:

„Az a belföldi személy, aki e törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minõsül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)-p) és s)-t) pontja, illetõleg 13. § a) pontja szerint sem jogosult köteles havonta, a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 11 százalékának megfelelõ összegû egészségbiztosítási járulékot fizetni. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér 30-ad részét kell figyelembe venni.”

A Tbj. 39.§ (2) bekezdésének 2006. szeptember 1-tõl hatályos szövege:

„Az a belföldi személy, aki biztosítottnak vagy biztosított eltartott hozzátartozójának nem minõsül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)-p) és s)-t) pontja, illetõleg 13. § a) pontja szerint sem jogosult, köteles a minimálbér alapulvételével havonta a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn a naptári hónap teljes tartama alatt, egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni.”

Mint látható, 2006. szeptember 1-jétõl kezdõdõen nem változott a kötelezettek köre, viszont megváltozott a fizetendõ járulék elnevezése: egészségbiztosítási járulékról egészségügyi szolgáltatási járulékra, és megváltozott a járulékfizetés alapjául szolgáló minimálbér meghatározása.(Ez utóbbi – a január havi járulékfizetést hagyományosan az elõzõ évi minimálbér alapulvételével lehetõvé tévõ, szabályozást megszüntetõ – változás a 2006. szeptember 1-jétõl hatályos módosulások keretében az egyéni és társas vállalkozókat is érintette.)

Az új elnevezésû járulékot – amelyet elsõ ízben szeptember hónapra, 2006. október 12-éig kellett megfizetniük a kötelezetteknek – a biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezõk számára írta elõ a jogalkotó. (Ilyen elnevezésre módosult – ugyancsak 2006. szeptember 1-jétõl kezdõdõ hatállyal – a kiegészítõ tevékenységû egyéni, illetve társas vállalkozók korábbi baleseti járuléka is.) Az egészségbiztosítási szolgáltatási járulék mértékét már bevezetésekor változóan határozta meg a jogalkotó: 2006. szeptember, október, november és december hónapokra 15%-ban, 2007. január 1-jétõl pedig 16%-ban.

A Tbj. 39.§ (2) bekezdése alapján fizetésre kötelezettek körébõl – a reájuk vonatkozó szabályozás megváltozása következtében – 2007. január 1-jétõl kikerültek a biztosítási kötelezettség alá esõ mezõgazdasági õstermelõk.[A mezõgazdasági õstermelõkre vonatkozó alapvetõ szabályokkal az Önadózó 2007. februári számában Matlné Kisari Erika foglalkozott.]

Kevéssé szerencsés módon azonban nagyon rövid idõ elteltével, már 2007. április 1-jétõl (elsõ ízben az április hónapra május 12-ig teljesítendõ kötelezettség tekintetében) új mértékben, és ismételten módosított kört terhel az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség:

(2) Az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1) bekezdésének a)-p) és s)-t) pontja, valamint a 13. § szerint sem jogosult, köteles havonta a 19. § (4) bekezdésében meghatározott mértékû egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni a minimálbér alapulvételével. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn a naptári hónap teljes tartama alatt, egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni.

Ami leginkább szembeszökõ, és talán a legtöbbeket érintõ változás, hogy a biztosított eltartott hozzátartozójára is kiterjed 2007. április 1-jétõl kezdõdõen az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés kötelezettsége.

A Tbj. 19.§ módosult (4) bekezdése értelmében – ugyancsak 2007. április 1-jétõl – az egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke 9%.

A járulékfizetés alapja – fõ szabály szerint - a minimálbér, de a korábbi szabályozástól eltérõen mód van ettõl lefelé eltérni:
Amennyiben a települési önkormányzat polgármestere a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54/A. §-a alapján „Járulékfizetés alapjának igazolása” elnevezésû hatósági bizonyítványt állított ki a belföldi személy családjában egy fõre jutó havi jövedelemrõl, úgy a járulékfizetés alapja a belföldi személy családjában egy fõre jutó havi jövedelem, de nem lehet kevesebb, mint az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege.

Az egy évre szóló hatósági bizonyítvány kérelemre kerül kiállításra, ha a kérelmezõ családjában az egy fõre jutó havi jövedelem - a kérelmezõ saját és családtagjai jövedelmére vonatkozó igazolás alapján - nem haladja meg a teljes munkaidõben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér mindenkori kötelezõ legkisebb összegét. A bizonyítvány kötelezõ tartalmi eleme a kérelmezõ neve, lakcíme, TAJ száma mellett a családban egy fõre jutó jövedelem összege is. Azokról a személyekrõl, akik részére a bizonyítvány kiállításra került, a jegyzõ köteles nyilvántartást vezetni és bejelentést teljesíteni az egészségbiztosítási szerv és az állami adóhatóság felé. Abban az esetben, amikor a kérelmezõ családjában az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét és nem rendelkezik vagyonnal, illetve a kérelmezõ egyedülélõ, és jövedelme az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének másfélszeresét nem haladja meg, és nem rendelkezik vagyonnal, szociális rászorultsága alapján a települési önkormányzat polgármestere hatósági bizonyítvánnyal igazolja egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát. E személyek így a szolidaritási elv alapján, tehát a részükrõl történõ járulékfizetés nélkül jogosultak egészségügyi szolgáltatásra.[Lásd a „Szolidaritási elv alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosultak köre” cím o) pontját.]

A korábbi szabályozáshoz képest az is újdonság, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetést kötelezettõl - annak hozzájárulásával - más személy vagy szerv átvállalhatja. A járulékfizetés átvállalását a kötelezettnek kell bejelentenie az állami adóhatóság felé. A járulékfizetés átvállalása csak akkor érvényes, ha azt az állami adóhatóság jóváhagyta. Abban az esetben, ha a járulékfizetést átvállaló személy vagy szerv nem teljesít, az egészségügyi szolgáltatási járulékot az eredeti kötelezettnek kell megfizetnie.

A Tbj. 39. §. (2) bekezdése alapján egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett személyt az állami adóhatósághoz történõ bejelentkezés kötelezettsége terheli: fizetési kötelezettségét és annak megszûnését 15 napon belül köteles bejelenteni. (Az állami adóhatóság az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett által hozzá bejelentett adatokat a bejelentést követõ 10 napon belül elektronikus úton megküldi az Egészbiztosítás Alap kezeléséért felelõs szerv részére.)

A kötelezett bejelentése alapján tartja nyilván az állami adóhatóság a fizetési kötelezettségeket és a befizetéseket. A befizetések nyilvántartása a kötelezett adóazonosító jelén történik. Az adóazonosító jellel nem rendelkezõk részére – az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre történõ bejelentkezés alapján – az állami adóhatóság adóazonosító jelet képez.

Az adózás rendjérõl szóló 2003. évi CXII. tv. 2. számú melléklete értelmében a Tbj. 39. §-a alapján fizetendõ egészségügyi szolgáltatási járulékot a magánszemély elsõ ízben a bejelentést követõ hónap 12. napjáig, majd ezt követõen havonta, a tárgyhónapot követõ hónap 12. napjáig köteles befizetni.

Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség teljesítését az állami adóhatóság évente - az adóévet követõ 60 napon belül - vizsgálja, és amennyiben a folyószámlán tartozás van, annak megfizetésérõl határozatot hoz. (Erre az elõírásra azért van szükség, hogy az önkéntes jogkövetés elmaradása esetén legyen végrehajtható okirat.)

Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés „fejében” a fizetésre kötelezett egészségügyi szolgáltatásra (természetbeni ellátásra) jogosult.

Elõfordulhat, hogy valamely foglalkoztatónál (pl.: megbízási jogviszony esetén) utólagosan állapítják meg az adott természetes személy biztosításának fennállását. Ilyen esetekre figyelemmel a szabályozás lehetõvé teszi – az említett foglalkoztató igazolásának benyújtása mellett – a befizetett egészségügyi szolgáltatási járulék visszaigénylését az állami adóhatóságtól.

Kik jogosultak egészségügyi szolgáltatásuk megállapodással történõ biztosítására?

Jelenleg csak a külföldiek körébõl kerülhetnek ki azok, akik számára a jogalkotó lehetõvé teszi, hogy önkéntes döntésük alapján az egészségügyi szolgáltatás biztosítására megállapodás alapján történõ egészségbiztosítási járulékfizetéssel szerezzenek jogot. (2005. november 23-án — a 2005. évi CXIX. tv. kihirdetését követõ 8. napon — hatályát vesztette a Tbj. 34. § (3) bekezdésében foglalt azon lehetõség, amely alapján a biztosítottnak, illetve biztosított eltartott hozzátartozójának nem minõsülõ, illetve az egészségügyi szolgáltatásra egyébként nem jogosult belföldi személyek a pénzbeli ellátásokat (terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, táppénz) is magában foglaló egészségbiztosítási ellátásokat szerezhettek megállapodás keretében vállalt, 15%-os mértékû egészségbiztosítási járulék megfizetésével.

A 2005. évi CXIX. tv. 202. § (4) bekezdése értelmében a 2005. november 23-áig hatályos rendelkezés alapján megkötött megállapodások 2006. május 1-jével megszûntek, de a szerzett jogokra figyelemmel a Tbj. 34. §-a (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése nem érintette a folyamatban lévõ ellátásokat. A törvény erejénél fogva bekövetkezett megszûnés nemcsak a Tbj. 39. § (2) bekezdése alá tartozó személyeknek az egészségbiztosítási ellátások megszerzésére 15%-os egészségbiztosítási járulék fizetése mellett kötött megállapodásait, hanem e személyi körnek az egészségügyi szolgáltatás szerzésére 11%-os egészségbiztosítási járulékfizetése mellett kötött megállapodásait, és a mezõgazdasági õstermelõk egészségbiztosítási ellátások megszerzésére 15%-os egészségbiztosítási járulék fizetése mellett kötött megállapodásait is érintette.
Az említett kör ekkortól a Tbj. 39. § (2) bekezdése szerinti járulékfizetésre kötelezettek közé került.)

A hatályos elõírások értelmében egészségügyi szolgáltatás biztosítására irányuló megállapodást köthetnek:

A) a Tbj. 11.§-a értelmében nem biztosított személyek, a külön törvény alapján tartózkodási engedéllyel rendelkezõ külföldi állampolgárok, az Európai Gazdasági Térségrõl (a továbbiakban: EGT) szóló megállapodásban részes államok külföldinek minõsülõ állampolgárai és azok családtagjai, továbbá a külföldinek minõsülõ magyar állampolgárok, illetve
B) külföldi tanulók, hallgatók.

Az “A)” ponthoz

Saját, valamint a vele együtt élõ gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására köthet megállapodást
• a Tbj. 11.§ hatálya alá tartozó – a magyar elõírások szerint nem biztosított – személy,
• a külön törvény alapján tartózkodási engedéllyel rendelkezõ külföldi állampolgár,
• a külföldinek minõsülõ EGT- állampolgár és családtagja, továbbá
• a külföldinek minõsülõ magyar állampolgár.

Ezen megállapodás alapján
• nagykorú állampolgár esetén a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeget,
• 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén pedig a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér 30%-át kell megfizetni. [A Tbj. 34.§ (10)-(11) bekezdései.]

Tisztázást érdemel a Tbj. belföldi, illetve külföldi fogalma. A 4.§ u.) pontja értelmében „belföldi:
1. a Magyar Köztársaság területén élõ magyar állampolgár, a bevándorolt és a letelepedett jogállású, valamint a menekültként elismert személy,
2. a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személy (a továbbiakban: a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy), aki a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, valamint
3. a hontalan;”
Az Európai Közösséget létrehozó szerzõdésben biztosított szabad mozgás és tartózkodás joga gyakorlásának biztosítása, valamint a magyar állampolgárok magyar állampolgársággal nem rendelkezõ családtagjai tekintetében az egyenlõ bánásmód megteremtése érdekében született meg a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. tv.

A jogalkotó e törvénnyel biztosítja a szabad mozgás és tartózkodás jogának gyakorlását, az alábbiak számára:
- a magyar állampolgár kivételével az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes más állam állampolgárának, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerzõdés alapján a szabad mozgás és tartózkodás joga tekintetében az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállású személynek (a továbbiakban: EGT-állampolgár),
- az EGT-állampolgár magyar állampolgársággal nem rendelkezõ, az EGT-állampolgárt kísérõ vagy hozzá csatlakozó családtagjának (a továbbiakban: az EGT-állampolgár családtagja),
- a magyar állampolgár magyar állampolgársággal nem rendelkezõ, a magyar állampolgárt kísérõ vagy hozzá csatlakozó családtagjának (a továbbiakban: a magyar állampolgár családtagja), valamint
- annak az EGT-állampolgárt vagy a magyar állampolgárt kísérõ vagy hozzá csatlakozó személynek, aki
o a magyar állampolgár eltartottja, vagy vele legalább egy éve egy háztartásban él, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból a magyar állampolgár személyesen gondoskodik,
o abban az országban, ahonnan érkeznek - az EGT-állampolgár eltartottja volt, vagy vele legalább egy évig egy háztartásban élt, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból az EGT-állampolgár személyesen gondoskodik,
és a hatóság családtagként való beutazását és tartózkodását engedélyezi.

A 2007. évi I. tv. rendelkezéseit nem lehet alkalmazni a külön törvény alapján a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert, illetve ideiglenes vagy kiegészítõ védelemben részesített személyre, a diplomáciai vagy egyéb személyes mentességet élvezõ, illetve nemzetközi szerzõdés alapján beutazó EGT-állampolgárra pedig akkor kell csak alkalmazni, amennyiben nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik.

Minden olyan természetes személy, aki nem tartozik a belföldi fogalmának az elõbbiekben felsorolt valamely kategóriájába, az külföldinek minõsül.

A „B)” ponthoz:

A Magyar Köztársaság területén oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgár egészségügyi szolgáltatására szintén a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér 30 százalékának megfelelõ havi összegû egészségbiztosítási járulék megfizetésének vállalása esetén köthetõ megállapodás. [A Tbj. 34.§ (12) bekezdése.]

Egészségügyi szolgáltatás biztosítására köthetõ megállapodások közös szabályai

1. A megállapodások a megkötésüket követõ hónap elsõ napjától kezdõdõ hatállyal köthetõek csak.
2. További érvényességi feltétel, hogy az elsõ hónapra esedékes járulékbefizetés a megállapodás megkötésével egyidejûleg megtörténjen.
3. A késõbbiekben a járulékbefizetésnek továbbra is havonta elõre, a tárgyhónapot közvetlenül megelõzõ hónap 12. napjáig kell megtörténnie.
4. A megállapodást a kedvezményezett jogszerzõ javára más (akár természetes személy, akár jogi személy illetve más szerv) is megkötheti.
5. A megállapodás keretében teljesítendõ egészségbiztosítási járulékot a magyar törvényes pénznemben és a megállapodás megkötése utáni mértékváltozások figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni.
6. A minimálbér késõbbi változása automatikusan kihat a megállapodás járulékalapjára.
7. A megállapodás szerinti egészségbiztosítási járulék befizetésének elmulasztása – „szankcióként” – a megállapodás megszûnését eredményezi, azzal, hogy az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság csupán a megállapodás megszûnéséig áll fenn.
8. A megállapodások megkötésére a megyei egészségbiztosítási pénztárak jogosultak.
9. Az egészségügyi szolgáltatásra kötött megállapodások esetében hagyományosan megkívánja a jogalkotó az igénybevételt megelõzõ legalább hathavi járulékfizetést, illetve egyösszegû megfizetés esetén eltérést enged e szabálytól: „megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatás - a sürgõsségi ellátás kivételével - a megállapodás megkötését követõ hatodik hónap elsõ napjától jár, kivéve, ha a megállapodás megkötésével egyidejûleg az elõírt járulék befizetése visszamenõleg hat hónapra megtörtént. Az utóbbi esetben az egészségügyi szolgáltatás a megállapodás megkötését követõ hónap elsõ napjától jár.”
10. A megállapodásoknak tartalmazniuk kell:
• a szerzõdõ felek nevét, címét,
• a megállapodást kötõ és (amennyiben tõle külön személy) a kedvezményezett mindazon adatát, amely a társadalombiztosítási nyilvántartások szabályai szerint szükséges,
• a fizetendõ járulék alapját vagy a fizetendõ összeget,
• szerzõdés keltét és a szerzõdés keltétõl való eltérés esetén a szerzõdés hatályát (a járulékfizetési kötelezettség kezdetét).

Sorozatunk következõ részében a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervekkel szolgálati idõ szerzésére köthetõ megállapodások szabályait mutatom be.

Dr. Kiss Sándor